A lámpás
„A
test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz,
a tested is sötét.”Luk,-11.:34.
Egy előadásra készülve bukkantam rá a városi közvilágításnak a
történetére. Érdeklődve olvastam, hogy míg Franciaországban 1558-ban
megvalósították az első utcai közvilágítást, Magyarországnak ekkor a legnagyobb
problémája a török uralom volt, úgyhogy nem igazán ezen gondolkoztak az
emberek.
Az első villamos energiával működtetett lámpákat 1880-ban a New- York-i
Broadway-on gyújtották meg 1880-ban. Magyarország erre már hamar reagált, és
egy évvel később Budapesten is működtek villamos lámpák. Érdekes, hogy
komolyabb városi közvilágítás kiépítésére csak 1909-ben határozta el magát a
Fővárosi Tanács. Városi közvilágítás 1884-re Temesvárott valósult meg.
Milyen fontos is a fényforrás. Amíg nem volt fény, ami megvilágítsa az
utat, addig azok az emberek, akik naplemente után próbáltak hazabotorkálni a
Hold fénye mellett, rettegve a tolvajoktól, félve a bokatörő gödröktől, és
kerülgetve az utcára öntött szemetet és szennyvizet. A fény irányt ad, tudatja
velünk a körülményeket, láthatjuk a reánk leselkedő veszélyeket, és mindezekre
fel tudunk készülni, vagy el tudjuk hárítani. Ha csak homályosság van, nem
tudunk megfelelően tájékozódni, és ez mindenféleképpen kihatással lesz az
előrehaladásunkra.
Ha szemünket Isten felé irányítjuk, a legtökéletesebben fogjuk látni az
előttünk álló utat, azonban ha a szemünket a földre meresztjük és azokat a
dolgokat szemléljük, amiket az előbbiekben felsoroltam, akkor az egész
testünket sötétség fogja elborítani. Nem csak kívülről, hanem belülről is.
Ezért ha Isten az aki az életünk homlokterében van, az egész testünket
megvilágítja és iránypontot adhatunk mások számára is, akik a világosságot
keresik. Mert ha te a Világosságra nézel, akkor az téged is megvilágosít, így
aki téged néz, hozzá kapcsolhatod ahhoz, akire te nézel, vagyis Istenhez!
Íránytű és térkép
„(Mert
nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak
megigazulni, akik a törvényt betöltik.
Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény
dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő
szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és
gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)” (Rómabeliekhez
írt levél 2. fejezet 14-15.vers)
A bűneset után, mielőtt Ádám
és Éva átlépte volna az Édenkert kapuját, a Teremtő egy különös dolgot
ajándékozott nekik. Egy belső ’szerkezetet’, ami honvágyat ébreszt bennük és
segíti őket hazatalálni, bármennyire is eltávolodnának.
Ez a különleges „szerkezet”,
a lelkiismeret, mint egy belső iránytű, mely mindannyiunkban ott működik, kinél
gyakrabban, kinél ritkábban bekapcsol és felébreszti bennünk az elvesztett Éden
utáni vágyat.
Ahogy, azt az
Ősevangéliumban olvassuk „ellenségeskedést szerzek” (1Móz.3:15) a
mindennapokban azt jelenti, hogy Isten megutáltatja velünk a rosszat, amit
amúgy természetesnek vennénk és vágyat ébreszt bennünk a jó után. Ez a pillanat
az, mikor irányba áll a ’belső iránytű’, avagy felébred a lelkiismeret.
Csakhogy, ha távol az
otthonától egy teljesen ismeretlen területre jól megforgatva letesznek valakit,
önmagában egy iránytűvel nagyon nehéz lesz megtalálnia a helyes utat. Mert
ugyan ennek a mágnestűnek a sötétebb színű vége a mindenkori északi irányba
mutat, de ezzel együtt is csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud vele
mérni.
Ezért sokkal könnyebb dolga
van annak, aki térképpel kezében tájékozódik, hiszen pár jellegzetes
’tereptárgy’ (hegycsúcs, patak, stb.) segítségével pontosan meghatározhatja
helyét és irányát. Lelki értelemben ez a térkép a Szentírás, az írott törvény.
Pál apostol a római levélben
arról beszél, hogy azok, akiknek csak iránytűjük van (pogányok) és azok, akik
térképpel is rendelkeznek (zsidók) „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben
haszontalanokká lettek” (Róm.3:12), azaz mindenki eltávolodott Istentől.
S hogyan találhatunk haza?
Pál úgy írja, hogy szükséges, de nem elégséges a térkép vagy az iránytű alapján
helyzetünk meghatározása. Nem elégséges a jó út felé való nézegetés. Csak az
jut haza, aki fogja magát, felkel és elindul. „Mert nem azok igazak Isten
előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a
törvényt betöltik.” (Róm.2:14)
„Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm.13:10)
-------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése