Hívd segítségül az Urat mindenkor!

Akkor kiáltott Asa az Úrhoz, az ő Istenéhez, és mondta: Ó Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt.
 Krónikák 2. könyve 14:11

Asa király a déli országrészben uralkodott, miután az ország Salamon uralkodása nyomán kettészakadt. Bennünket sokszor megterhelnek a saját életünk nehézségei, kilátástalan és megoldatlan élethelyzetei, kihívásai, de mit érezhetett akkor Asa, akinek a vállán királyként nem csak a saját életének és sorsának a terhe nyugodott, hanem egy egész népé, a választott népé? Roppant haderő fenyegette az országát (l. 9. vers), de nem ijedt meg tőlük.

A helyzete emberileg kilátástalan volt – ahogy sokszor a miénk is az, amikor alaposan, logikusan, tárgyszerűen kiszámoljuk a mindenkori erőviszonyokat. Asa azonban tudta, hogy hova fordulhat segítségért, és meg is tette: Nem szövetségeseket keresett, nem a haderő létszámát próbálta növelni, hanem egyenesen Istenhez fordult. Tudta, kimondta, hogy Isten előtt nincs különbség a sok és a kevés között, Ő nem csak bizonyos helyzetekben tud segíteni, nem korlátozzák az úgynevezett realitások. Egyedül mi korlátozhatjuk azzal, ha nem az Ő útjain járunk, Asa azonban Istennek tetsző reformokat hajtott végre az országban (l. a fejezet eleje), ezért bizalma volt a legfőbb szövetségeséhez, hogy nem fogja cserben hagyni. Nem is hagyta!

Légy te is hűséges a mai napon is Istenhez, hogy amikor legközelebb segítségül hívod, olyan nyugodt, bizakodó lélekkel tehesd ezt, mint egykor Asa.  

-------------------------

Az úton ,- 

 „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon...” 91. zsoltár 11.

Egy évben kb. 50-60 ezer kilométert teszek meg autóval. Sopron és Záhony között majdnem 540 km hosszú az út. Ezt 111x csinálom meg egy évben, vagyis nagyjából minden harmadik nap. Napi kb 150. km utazok. Erre a kamionos azt mondja, hogy csak annyit? A hétvégi sofőr pedig azt, hogy az rengeteg. A leghosszabb utazásokat a feleségem boldogító társaságában teszem meg, de sokszor utazok magányosan is. Melyiket szeretem jobban? Természetesen az előbbit!

Ha egyedül is utazom, sokszor eszembe jut ez a vers. Angyalok, akik őriznek a rám leselkedő veszélyektől. De vajon milyen veszélyektől? A legtöbb utunk zavartalan, Elindulunk Sopronból, és minden gond nélkül elérünk Záhonyig. De nem tudjuk, hogy hány és hány veszély leselkedett ránk, amitől megmenekültünk. Aki csak egy kicsit is rutinos sofőr, tudja, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat egy veszélyes szituáció az úton. De vajon hány lehet még amiről még csak sejtésünk sincs?!

Talán csak a mennyben fogjuk megtudni, hogy hányszor menekültünk meg, hogy mi történt az úton, közvetlen mögöttünk, hogy mi lett volna, ha csak egy másodperccel is korábban vagy később érsz oda. Az Úr melléd rendel egy angyalt, aki mint egy testőr védelmez téged a rád leselkedő veszélytől. Ezt tudva hiszem, hogy ma már is bátrabban indulunk az utunknak, mert az Isten erről is gondoskodott. Ugye milyen körültekintő? Mindig a legjobbat adja neked, mert te a legjobbat érdemled, és azt csak az Isten adhatja neked! Szép napot!