2016. október 6., csütörtök


Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (Egyszerű fordítás) János evangéliuma 6:68-69





Jézus népszerűsége erősen megugrott mikor ingyen ebédet osztott a több ezres tömegnek. Ha nagyon akarta volna királlyá is megteszik. Még csak fizetett hirdetést sem alkalmazott. Mégis követte mindenféle-fajta ember mindenféle szándékkal. A 12 fős zárt csoportból egyszeriben tömegbázist tudhatott magáénak.

Facebook-os ismerőseim közül néhányan figyelmeztetnek, hogy akivel 1-2-3 éven belül nem kommunikáltak, törölni fogják. Jogos. Jézus sem akart látszólagos követőket.

Nagy dolog az, hogy valaki Jézushoz jön, de mi lesz ezután? Miért is vagyok itt? Hogyan tovább? Hogyan lehet továbblépni?

Többféleképpen követhetjük Jézust:

1.       Úgy mint a tömeg – valami hív, valami vonz Jézushoz. Talán a kíváncsiság, talán a problémáink, esetleg segítségre, vezetésre vágyunk… talán meg sem tudjuk fogalmazni. De Jézusnál vagyunk és ez nagyon jó.

Szükségleteink vannak. Mindannyiunknak. Reményre vágyunk, biztonságra, tanításra, gyógyulásra, életcélra, társra…



2.       A következő lépés, mikor felismerjük és meggyőződünk arról, hogy Jézus a Megváltónk.

A jelekből, amint LÁTTAK, és amiket most TAPASZTALTAK felismerték, hogy Jézus a megígért Messiás.

- Azt is megfigyelhetjük János leírásában, hogy kétféle jeleket láttak:

        - amit másokon tett

        - amit maguk éltek át

Mindkettő fontos. Látni, hallani mások tapasztalatait. Felismerni Isten hatalmát, cselekvését életükben. Igazi MEGGYŐZŐDÉSre viszont az vezet, amit mi is átéltünk, tapasztaltunk.



3.       Jézus követésének van egy még magasabb szintű formája: a TELJES ELKÖTELEZETTSÉG.

Másnap Jézust tovább követi, keresi a tömeg és itt valami megváltozik. Sokan otthagyják, néhányan viszont végleges döntést hoznak mellette.

A többségnek nem volt elég a tegnapi csoda.



Jézus a legjobbat ajánlja fel, de ennek ÁRA VAN.

Az árat felmérve sokan otthagyták – még tanítványok is.

Jézus követése HITet igényel. Teljes azonosulást, szövetséget Jézussal (keresztségben).



De ha szeretünk valakit… számít az ár?

------------------------------------------





„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Máté evangéliuma 16:24



Ma emlékezem. Ma és minden nap Rád, akinek olyan természetes volt ez az ige, pedig nagyon sokáig nem voltál beszélő viszonyban Istennel. Ma újból eszembe jutnak a régi képek, egy-egy gyermekkori keserédes emlekfoszlány, amiket egyszer majd továbbadok én is az utódomnak. 



Számomra Te voltál, Te vagy a legmeghatározóbb emberi példája annak, mit is jelent megtagadni önmagadat. Mert nem úgy tetted, hogy közben úton útfélen panaszkodtál mindenkinek, aki csak szembe jött veled, hogy milyen sanyarú is az élet. Nem játszottad a mártírt, mert nem tartottad magad annak. Szeretetből tetted, amit tettél, és tudom, hogyha újrakezdhetnéd, ha lenne lehetőséged arra, hogy visszarepülj az időben, és újraéld, újra élj, akkor nem cselekednél másként. 



Szeretetből tetted. Szeretetből voltál utolsó a sorban. Szeretetből virrasztottál az ágyunk mellett a viharos éjszakákon fogva mindkettőnk kezét. Szeretetből olvastad el újból és újból azt a mesét, amit ki sem állhattál, mert nekem pont az volt a kedvencem. Szeretetből maradtál fenn velem addig, míg hajnalok hajnalán végre sikeült a rajzházi végére érni. Szeretetből fogadtad el azt a hivatást, amit választottam, és támogattál annak ellenére, hogy te eleinte nem értettél velem egyet. 



Mert a sorrendben nem te voltál az első, hanem mi, akiket önmagadnál is jobban szerettél. Szeretném követni azt a példát, amit te úgy állítottál elém, hogy nem is ismerted ezt az igét. Szeretnék egy napon én is ilyen példa lenni gyermekek szemében. Szeretném megélni Jézus kérését, és magam helyett Istent tenni az első helyre, hogy a sorrend végre helyreálljon. 



Ma, kedves Olvasó imádkozz velem ezért! Hogy te és én is igennel tudjunk válaszolni Jézus hívására. Hogy mától ne önmagunk, az énünk legyen az első, a középpont, hanem Krisztus, aki az életét adta oda értünk. Ma imádkozz velem azért, hogy végre igazán le tudjunk mondani az önzéseről, és így éljünk az Ő elhívásának fényében! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése