Szelíd szeretettel

 "Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Galata 6,1

Mai, másokat hibáztató világunkban elgondolkodtatnak ezek a sorok, hogy miként gondolkodjam a hibázó emberekről. Olyan természetes dolog szidni a másokat, okolni a bajokért, elítélni, haragudni a csalódás miatt. Sokszor ezt is tartjuk a természetesnek. Alapból pesszimisták és bizalmatlanok vagyunk másokkal szemben ezért üt szíven már ennek a gondolatnak az eleje is: "még ha" meg is történik. Már hogyne történne! Hát persze, hogy úgy lesz, ahogy nem kellene. Vagy mégsem? Szerintem a hozzáállásról van szó. Nem hiszem, hogy Pál korában az emberek jobbak lettek volna, vagy kevesebb csalódást okoztak volna másoknak a közösségen belül. De az öreg apostol azt mondja, hogy a testvéri közösség nem működik bizalom nélkül. Igenis néha megtörténik a rossz, de ettől még alapból a jót feltételezzük! Aztán, ha mégis megesik, na akkor igazítsuk helyre a dolgokat. Kiigazítás, helyreigazítás, mert a bűn nem más, mint céltévesztés. Aki rosszat tesz elvéti az irányt, nem jó felé indul, rossz irányba tart és ezért szólni kell neki, hogy nem fog odaérni, ahová szeretne. Ezt pedig nem lehet haraggal, kiabálva elmondani a másiknak, csak szelíden, szeretettel. Mert hát a cél közös, az út is közös és együtt is szeretnénk járni rajta. Persze ez a mi döntésünk. Mert dönthetünk mégis úgy, hogy szidunk okolunk, hibáztatunk, csak akkor mi magunk is vállaljuk annak kockázatát, hogy lelketlenek leszünk. Mert ez a lelki ellentéte ugye? A döntés a miénk és ez azért érdekes, mert megmutatja nekünk, hogy mindig válaszút elé állunk mi is, amikor a másik rosszul dönt. Bizony, ez nem csak az ő próbája, nem csak az ő sorsa! Azért Pál kétszeresen is segít. Ne ess abba a kísértésbe, hogy elítélj másokat, mert te is kísértésbe ejthető vagy! És ugye te is azt szeretnéd, hogy szelíden igazítsanak helyre, ha megbotlottál...

 

Fogadd el a gondviselést!

 „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.” Péter II-  1:19-21

Szüksége van rád. Minden rezdülésével, mozdulatával, hangjával ezt jelzi feléd. Néha finoman, alig észrevehetően, míg máskor talán fülsiketítő harsánysággal. Mert kell. Kell neki a közelséged, a jelenléted, a kezed ölelése, a tested melege, a szíved dobbanása, a hangod rezgése. Hiába vágták el ott a szülőszobán a köldökzsinórt, ez még nem jelenti az elszakadást.

Hiszen kilenc hónapig ott lüktetett benned az új élet, és ezt nem lehet egy nehézkes ollóvágással megszüntetni. Neki még rád van szüksége. Arra, hogy érezhessen, ízlelhessen, tapinthasson, láthasson és hallhasson téged. Mert te sokkal többet jelentesz számára, mint amit szavakkal igazán ki lehet fejezni. Te vagy a biztonság, az étel, a fájdalomcsillapítás, a megnyugvás. Te vagy az Anya, és ezt senki sem tudja pótolni. Sem most, sem pedig akkor, amikor már őt is ezen a néven szólítja valaki.

Ugyanígy neked is szükséged van Valakire. Valakire, Aki érezteti jelenlétét veled, akárhányszor felsírsz éjjel vagy nappal. Valakire, Aki ismer téged, elfogad és szeret úgy, ahogy vagy. Valakire, Aki biztonságot, reményt, megnyugvást nyújt. Valakire, Aki táplál, és figyel arra, hogy mindig a számodra legjobb, legegészségesebb eledel kerüljön a tányérodra nap mint nap.

Csak el kell fogadnod. Persze, mint mindenki más, te is szeretsz válogatni. Van olyan nap, hogy nem kell a párolt zöldség, hanem legszívesebben sütit falnál megállás nélkül. Van, hogy kimondottan fehérjére éhezel, és megesik, hogy csak kenyeret ennél. Egy kenyeret úgy, ahogy a sütőből kikerül, magában, frissen, illatosan.

És Isten tudja ezt. Tudja, mit kívánsz és azt is, mire van leginkább szükséged. Ezért minden nap gondosan megterít neked. Minőségi ételt tesz eléd, amit nem a szupermarketben szerzett be félkészen, gyorsfagyasztva, hanem saját maga termesztett.

Hát fogadd el a gondoskodását! Ma reggel nyisd ki igazán a szemed, és lásd meg, kicsoda is Isten valójában! Érezd meg, hogy szükséged van Rá, mint egy gyermeknek az édesanyjára. Nyisd ki a Bibliát, és ülj le a terített asztalhoz! Lásd meg, hogy minden egyes ige, minden egyes falat az Ő akaratából került a tányérodra.

Bízz Benne úgy, ahogy a gyermeked bízik benned! Keresd az Ő társaságát egész nap! Engedd, hogy üzenete eljusson a szívedig, és élvezd az Ő gondviselését!

 

Bizalom

 "Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az."  galatákhoz 5:10

Nem ellenőrizheted le mindig. Nem állhatsz a háta mögött, lesve minden mozdulatát. El kell engedned, mert felnőtt, nem sajátíthatod ki örökre. A Te időd lejárt, mostantól abban bízhatsz, amit eddig megtanítottál vele.

Ha hibázik, nem javíthatod ki helyette, csak biztosíthatod róla, hogy a kegyelmed nem fogyott el. Volt, amit nem tanult meg, pedig látható volt, hogy szüksége lenne rá. Most itt az idő, amikor kiderült, hogy igazad volt, de ezt már nem mondhatod meg neki, mert már a saját lábán áll, a saját tetteiért neki kell a felelősséget és a következményeket vállalni.

Egyet tehetsz: bízol benne, hogy akar jó döntéseket hozni és nem gondolod, hogy nélküled nem megy semmire. Bízol benne, hogy ha hibázik, becsületes lesz és nem menekül el a felelősség elől.

Te is vizsgázol innentől: elég erős-e, amit tőled tanult. Elég erős-e akkor is, amikor nem lát és akkor is, amikor már nem leszel?

Isten bízik benned, hogy amikor látszólag nincs veled, akkor is a Tőle tanultak alapján fogsz dönteni. Ugye, nem kell csalódnia?