A békéltetés szolgálatában

„Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;” (2. Korinthusi levél 5. fejezet 18. vers)

Két éve az egyik hittestvérünktől kaptunk egy macskát, majd, hogy ne legyen egyedül fél év múlva kaptunk egy másikat is. Emlékszem, milyen nehezen fogadták el egymást. És később is, mikor játszottak, verekedtek néha eléggé eldurvult a helyzet.

S mit csinál ilyenkor az ember? Megpróbál közbeavatkozni, aztán miután szerez egy-két karmolást és harapást, rádöbben, jobb, ha inkább ők elintézik maguk között.

S ez csak suta példája annak, milyen veszélynek teszi ki magát az, aki két ellenséges felet akar egymással kibékíteni.

Jézus mégis magára vállalta, hogy kibékít minket az Atyával, akinek a bűnbeeséskor hátat fordítottunk. S akit, minden egyes bűnünkkel, engedetlenségünkkel nap, mint nap megsértünk.

Így békéltető szolgálata nem ért véget a kereszten. Szentlelke által minden pillanatban arra buzdít, ne bűnös, önző ösztöneinknek éljünk, hanem „annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.” (15. vers)

Ez az új élet abban nyilvánul meg, hogy mi magunk is a békesség követeivé válunk, vállalva annak minden nehézségét és örömét, elszenvedve minden megszégyenítést Jézus nevéért, s ugyanakkor osztozva abban a kimondhatatlan boldogságban, mikor valaki közreműködésünk által kibékül Istennel.

Jézus ma elküld, hogy te, aki ismered az igazi békesség forrását, menj és nyújtsd ki kezed e békétlen világ, békétlen lakói felé!

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ézs. 52:7)

-------------------------------------

Túrmezei Erzsébet
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA.

Sok porosodó, drága Biblia, ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest távoli vak testvérünk Bibliája.
Elveszítette mindkét karját, rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus, és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére. Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa, és nem betűzheti, mint aki lát!
Mégis Bibliát olvas! Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit, s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége! S Bibliája sokunk ítélete.
Éhezzük-e, ahogy ő éhezi, és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli testvérünk végigcsókolt Bibliája?!

-----------------------------

HÁNYSZOR?
Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt,
megismételve a küldetést.
Azt a parancsot, ami ellen
tiltakozott a szíve, a lelke,
ami elől futott és menekült,
amíg az ÚR utol nem érte...
Míg meg nem járta azt a mélységet,
ahol megtanulta az engedelmességet,
és fölismerte, hogy az Úrnak
különös terve van vele.
Az Isten ma is számít gyermekére,
Terve van veled és velem!
Mert oly sok még a bűnös város,
ahol nem tudják, mi a kegyelem,
és mennyi a halálra ítélt,
saját vesztébe rohanó ember!
Ki mondja meg nekik, hogy közel a vég?
Ki látja a sok vergődő szívet,
nyomorral, bajjal terhelt életet,
ki adja át az üzenetet,
hogy van számodra, van megoldás még?
Az Úrnak terve van velem s veled,
s bárhová futnál előle,
a küldetést el nem kerülheted!
Szólt egyszer... talán szólt másodszor is,
Mondd, hányszor várt hiába reád?
Saját terveid, vagy üvöltő zene
nem nyomhatja el többé szavát,
szíved mélyén egy halk hang egyre sürget.
Ne várj addig míg a mélységbe vet!
A küldetést el nem kerülheted. Oláh Lajosné
------------------------------------------------

MOST

Most minden út
Tebenned összefut.
Most minden cél
Tebenned összeér.
Az egész világ körötted forog,
s Te a nagy mindenséget
vezérlő erővel igazgatod.
Igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod,
melynek fényét észre se venni,
de melynek fénye Tefeléd ragyog.
Igazgass engem is!
Arra megyek, amerre akarod.
Hadd legyek egy parányi csillagod.
És hogyha jő az est,
ha feketére fest
mindent az éjszaka,
hadd legyek én is
az éjnek világító csillaga.
És sok ezredmagammal
Teremtsek ragyogást…
Terólad ragyogást.

Uram, ki a világot
vezérlő erővel igazgatod,
igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod!
Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------------------