Békesség, biztonság, nyugalom

 „Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” Ézsaiás 32:18. Protestáns fordítás

A mai Igében három kulcsszó található:

Békesség,- Biztonság,- .Nyugalom

És egy ígéret – megkaphatom. Enyém lehet!

Ma reggel azon gondolkodtam, mi lenne velem, ha nem lenne reménységem!

A héten meglátogattam egy 84 éves művelt idős hölgyet.

Hisz Istenben – de nem hisz Jézus Krisztusban

Hiszi, hogy Isten teremtette a világot – de egészen máshogy, mint ahogy az a Bibliában le van írva

Hiszi, hogy a Tízparancsolatot Isten adta – de a negyediket emberek írták bele

Csinált magának egy vallást.

Nagyon szépen, szisztematikusan felépítette – nem nyúlhatsz hozzá. Nem engedi! Bármit mondasz a Bibliából, AZT éppen az emberek tették hozzá.

Ebből a szépen felépített vallásából hiányzik a reménység. Miért élünk? Mi a végső célja, értelme életünknek? Erre az ő vallása nem ad feleletet.

Hiszed-e, hogy a különféle teóriák, mesék, tudományos és ál-tudományos megnyilatkozások fölött ott van Isten – feléd nyújtja kezét és három dolgot kínál: Békességet, biztonságot és nyugalmat.

Hiszed-e a cunamik, földrengések, atomkatasztrófák árnyékában, hogy Isten békességet, biztonságot és nyugalmat képes adni neked?

Hiszed-e, hogy a háborúk földjén, a gonoszság tetőfokán, az embertelenség mélysége fölött ott áll a te teremtő Istened, kinyújtja feléd karját, és azt mondja: nálam békesség, biztonság és nyugalom található.

De mi a FELTÉTEL? Merthogy az is benne van ebben az Igében! Nem adja feltétel nélkül a békességet, a biztonságot és a nyugalmat! De nem ám!

A feltétel egy ici-pici, mégis hatalmas „m” betű!

Nem a Föld nevű bolygó hétmilliárd lakosa kapja. Nem Budapest kétmilliója! Nem a városod vagy lakóhelyed lakói. NEM! NEM!

Csak az én népeM, a gyermekeM, és mi is a neved? Ide beírhatod:

-------------------------------------------

A hétvége imája

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” Nehémiás könyve 8:10

Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül.

Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés.

Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. Nem tudom, miért velem vagy épp velük; nem tudom mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy már nem tart sokáig.

Nem ismerem a titkokat, a magyarázatokat, az összefüggéseket, csak Téged. Téged ismerlek, Istent, akibe bátran és értetlenül is belekapaszkodhatok, aki soha nem hagy cserben, és velem együtt hordozza az életet. Téged ismerlek, aki átölelsz, ha félek, ha megrettent a holnap, ha elborít a méreg és a fájdalom, a düh, csalódottság és kiábrándultság. Téged ismerlek, aki erőt adsz nekem, és a sziklára állítasz magad mellé. Téged ismerlek, aki értem, értünk jössz vissza nemsokára, újjáteremted ezt az egész világot, és végre igazi örömöt és ünnepet adsz a szívembe.

--------------------------------------