AKKOR. Máté 24:30

Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele.
A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg Ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!
S Ő, számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, minket, keres benne szent, égi kincset.
Akkor… kitárod lelked álmát, és lengeted győzelmi pálmád!

Akkor… szomorún mondod: nincsen, sose kerestem égi kincsem…
Akkor… gyáván, rettenve kéred, - Uram, szeretni foglak Téged!

Akkor… késő! - Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre!
S ha feltűnik jele az égen, lelked áldassék, seregében!
Kárász Izabella”Fényből fényességet" 197.

---------------------------------------------

Megmérettél…

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,
s a számadásnál búsan sírnom kellett.
A kegyelemnek dús asztala mellett
mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,
Zuhog fejemre a „Mene, tekel!”
… Ha az ítélet szele rám lehel,
halomnyi polyvám közt nem lesz mag egy sem?

Uram, ments meg a vétkes könnyűségtől!
Terhelj meg áldón azzal a teherrel,
mely irgalomként hull alá az égből;

törődj, Uram, súlytalan életemmel.
Ha üt az óra sürgős - hirtelen,
maradjak én erős tenyereden.
Gerzsenyi Sándor (Balogh Debóra, füzetéből, Kolozsvár)
-------------------------------
Betkó András: Isten ekéje

Fájdalom az Isten ekéje,
mellyel szívemben szántogat,
új barázdát hasítva, tépve
hol új életté nő a mag.
Láttam gazdát, ki földet szántott,
mélyen eresztve az ekét,
nyomán a talaj más színt váltott,
kicserélte felületét.

Isten ekéje, szántsd a szívem,
porhanyíts megkövült kérgét!
Hátha akad lent a mélyben
életerő, igaz érték.
Nagyra nőtt benne a gaz, a gyom
virágja tövissé válik.
Uram, ne hagyj engem parlagon,
Itt van a szívem, szántsál itt.

S ha felzokognék ekéd alatt,
s könnyem hull a barázdára:
csak a régi, rossz gyökér szakad,
haladj tovább, meg nem állva,
hisz tudom, hogy könnyeim patakja,
harmattá lesz egy reggelen;
áldott esőként hull a magra
s új életet ad Istenem.

A szívem, a lelkem hadd legyen,
Uram, a te szántófölded,
művelj csodát rajtam és bennem,
hogy jóból teremjek többet!
Áldó kezed legyen az ekén,
mely a szívemben szántogat.
Szántóvető Gazdám, szeretlek én,
mert munkád boldogságot ad.

----------------------------------------

Túrmezei Erzsébet: Új embert

A Megváltó egy új embert akar.
Életét, vérét adta ő oda.
Nem méltók hamar elhaló dalok
felelni, hogyha kérd a Golgota.

Az én szívem hamar hevül, dobog,
magasra csapó nagy lángokkal ég,
és szárnyra kelnek zengő dallamok…
„Ő meghalt értem!” - Ó, mind nem elég!

A szív hevül, az ajkon dal fakad,
a lélek kész, a test erőtelen,
hányszor az ellené a győzelem…
Több, több erőt, nem fénylő szavakat!

Kevesebb dalt, több élő életet!
Olajjal mindig újratöltött mécset!
Mit érnek, jaj, a hamarhevülések,
mit a dalok selymes, halk palástja,
ha koldus, rongy életet takar?
A Megváltó egy új embert akar!
--------------------------------------
MÍG RÉVBE JU MÍG RÉVBE JUTTOK !

Azt hiszitek ti kedveseink, hogy hajótok révbe futott,
S boldogságból, hogy tinéktek mindenkinél nagyobb jutott ?
Azt hiszitek, hogy ezután életetek csupa rózsa ?
Lábatok nem sérti tövis, mindig ragyog Isten napja ?

Azt hiszitek nincs is teher ami nyomja vállatokat ?
Hiszen minden olyan könnyű s elértétek vágyatokat ?
Oh de messze még a part, messze még a várt nyugalom !
Ne csaljon meg e boldog perc az ünneplés, a vigalom .

Mennyi vihar korbácsolja még majd fel a tenger vizét,
Élet hajócskátok kiáll még nagyon sok veszélyt.
Bizony, amíg révbejuttok sok kisértés, harc és próba,
Tán, betegség ,tán kenyérgond jut bőven majd minden napra .

Majd nehéz lesz olykor-olykor, a sok gond mi beköszöntget,
S nem lesz mindig úgy, amint ti gondoltátok, terveztétek.
Majd látjátok rózsa mellett sokszor szúr a gonosz tövis,
S nem lesz mindig fénylő az ég takarja azt bús felhő is.

S éppen azért, míg elértek túlnan oda, hol nyugalom,
Béke és üdv, boldog ország és korona a jutalom,
Hívjátok meg a nagy Mestert hajócskátok kormányához,
És tartsátok magatokat mindenben a parancsához !

Ő legyen a család feje oltárotok a szent éjben.
Hová mindent elhozhattok egy szívben egy lélekben.
Jézus legyen az italotok s kenyeretek az Igéje,
Minden ügyben szíveteknek keble legyen menedéke.

Mindig egymás boldogságát nem sajátot keressétek,
És egymásban ne csak testet, a lelket is szeressétek.
Úgy nem félünk, hogy majd egykor horgonyt vettek biztos révben,
S szívünk vágya ,imádságunk : az Úr erre megsegéljen .
/Vigh János /