Jézus követői - emberhalászok

„És monda nekik Jézus: Kövessetek engem,és én azt művelem, hogy embereket halásszatok.”(Márk evangéliuma 1:17)

Jézus tanítványai között sok volt a halászember. Többek között Péter is. Egyik reggel, amikor Péter zsákmány nélkül tért vissza a tengerről, Jézus ezt mondta neki: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit…” (Lk 5:5/a). Sokszor az a mi bajunk, hogy nem akarjuk elhinni, hogy Jézus jobban ért a halászathoz, mint mi. Péter halász ember volt, ebből élt. Minden éjjel a tengeren volt, és halászott. Ha valaki ismerte a tengert, a halfogás fortélyait, akkor Péter ismerte. Jézusról sehol sem olvashatjuk, hogy halászott volna, de még csak azt sem, hogy halászhálót fogott volna a kezében. József mellett az asztalosmesterséget tanulta ki. Gondoljuk el, milyen nehéz lehetett Péternek, ennek az ízig-vérig halász embernek szakmai tanácsot elfogadni az ács fiától. Péter az apjától, a nagyapjától, de még az dédapjától is azt tanulta, hogy halászni éjjel kell. Nappal ugyanis a halak látják a hálót és elmenekülnek. Mi is sokszor ebbe a hibába esünk. Isten tanít valamire bennünket, de mi azt mondjuk: „Uram, ez nem fog menni, tapasztalatból tudom Uram, hogy ez így nem működik.” „Próbáltam már ezerszer, s egyszer sem jött be. Mást mondj Uram, ezt nem fogadom el.”

Ha Péter nem lett volna olyan szoros baráti kapcsolatba Jézussal, akkor kinevette volna őt ezért a tanácsáért. Tudod Péter hogyan folytatta Jézusnak adott válaszát? Olvasd most el az egész mondatot: „Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra (szavadra) levetem a hálót” (Lk 5:5). Péter a halász megfogadta az ács fiának tanácsát. Nem mehetett neki könnyen, azonban mégis megtette. Péter nem bánta meg, hogy hallgatott Jézus tanácsára, még ha minden szakmai tapasztalatot nélkülözött is az. „És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz  pedig az ő hálójuk” (Luk 5:6). Ez a szakma csődje. Világos nappal ennyi halat fogni! Képtelenség! Mégis igaz!

Egy valamit meg kell tanulnunk, ha Jézussal szeretnénk együtt munkálkodni: Ő a főnök! Még ha tapasztalatainkkal ütköző dologra is kér, tegyük meg, mert Istennel másként működnek a dolgok, mint nélküle. Péter is ezt ismerte fel: amikor egyedül akart nappal halászni, sohasem sikerült, de amikor Jézus kérte erre, alig bírta hálóját a partra húzni, úgy megtelt halakkal.

Tudtad, hogy: „Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik Isten országába. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának: azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az elveszendőben az élet vize után.” (Ellen Gould White, Jézus Élete, Jákób kútjánál c. fejezetből)

Talán itt lenne az ideje, hogy befejezd a kísérletezgetéseket, s ne a saját fejed, tapasztalataid után menj, hanem kikérd a Mester véleményét az emberhalászatban. Ellen Gould White ezt jegyzi fel Jézus emberhalászatának módszeréről: „A Megváltó az emberek társaságát kereste, mint aki jót akar nekik. Együttérzését fejezte ki az emberek iránt, segítségükre volt szükségleteikben, és megnyerte bizalmukat. Ekkor hívta el őket: kövessetek engem!” (U potrazi za boljim životom p.77.) Próbáld ki! Működni fog! A hajó indul a halászatra! Isten hozott a fedélzeten!

--------------------------

A győzők jutalma

„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.”

Jelenések 2:17

  Elmentem egy idősek otthonába. Azon gondolkodtam, milyen kis ajándékot vihetnék nekik, amivel mindannyiuknak örömöt szerezhetnék. Készítettem kartonpapírból 50 db 3x3x3-as kis dobozt– tetővel. Kimentem a Duna partra, apró fehér kavicsokat gyűjtöttem és mindegyikre egy nevet írtam. „Figyelmes”, „Szolgálatkész”, „Alázatos”.

A fenti Igéről beszéltem nekik, hogy Isten mindannyiunknak ad egy fehér kövecskét, azon rajta lesz az új nevünk. Egészen felvillanyozódtak.

Egyszer már volt a történelemben egy névadó ünnepély. Próbáld meg elképzelni, ahogy a nagy-sörényű oroszlán, a hosszú-nyakú zsiráf, a csíkos borz, a vidra, a ravaszdi róka ezer és ezer társával együtt ott sorakozott ezelőtt a talán négy méter magas, két lábon álló lény előtt. Ez a lény – nevezzük Ádámnak – mindegyiknek a szemébe nézett, megsimogatta, és azt mondta. Olyan gyönyörű a sörényed, kedves, mélybarna szemeid vannak – oroszlán lesz a neved. Te hosszú nyakú, téged meg zsiráfnak szólítalak. Így adott Ádám minden állatnak nevet – és persze mindegyikét meg is jegyezte, hisz nem volt titkárnője. Ettől a naptól kezdve, nevükön szólította őket.

Elképzelem, ahogy közöttük állt, figyelte szokásaikat – azok meg tisztelettel tekintettek fel rá, mint egy jó Pásztorra. Igyekeztek a közelében maradni.

A Jelenések könyvében azt olvashatod, hogyha győzöl, kapsz egy kis fehér kövecskét, erre rá lesz írva az új neved, amint Jézus – a fő Pásztor ad neked.

Figyel rád. Látja könnyeidet, aggódásodat, örömödet. Ismeri hobbidat. Odafigyel, amikor megvigasztalsz valakit vagy asztalod mellé ülteted. És egy kedves, új nevet ad neked, ami tökéletesen kifejezi jellemedet.

Lehet, hogy már aggattak rád neveket. Nem a barátaid, hanem a másik csoportból. Bántott a dolog. Nem tudtál megszabadulni a címkéktől. De Jézus Krisztus – a jó Pásztor – aki kimondhatatlan szeretettel szeret, és a szíved mélyét is ismeri, IGAZI NEVET fog adni neked. Te milyen nevet adnál magadnak? „Kedves?”, „Barátságos?”, „Vendégszerető?” Bízz Benne! Ő a legtalálóbb néven fog szólítani!