1995-év-2-sz-Vetés Aratás-c. folyóirat 33-évf-

A következők olvashatók:

Korunk csábítatásai….

Tim--II--4--10-mert Démász elhagyott engem e jelenvaló világhoz ragaszkodva, és elment

Ján-I---2--15--Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.

Gal-5:-18.—24--Ha azonban a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás,irigység, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet indulataival és kívánságaival együtt megfeszítették.

Gonosz időben élünk, amikor a Krisztus iránti szeretet sokakban meghidegül.

Világias barátságok, világias kívánságok, az élvezetek, szeretette,közkedvelt szórakozások,

és költséges küllönckösdések, mind ezek kiszívják keresztyén,/ keresztény, bizonyságtétel

erejét s amellett tönkreteszik a zarándokélet jellegét, olyannyira,sok esetben meglepő

hiányát találjuk azoknak a jellemvonásoknak, amelyeknek meg kellene különböztetniük

Isten gyermekét a világ gyermekeitől! „Jaj , de megfeketedett az arany!” JSír:4:1.v.

x

Amikor csábít bennünket, a csalétek, amit az úgynevezett” jó társaság”- az állítólagos

Társadalmi előnyökkel együtt nyújt, ne feledjük: Krisztusnak nincs semmi közössége

a világgal. Az Ő keresztje az az állandó sorompó, amely által,” keresztre feszítetett számunkra a világ, és én is a világ számára.” ( Gal. 6:14.v) Nincs jobb társaság,”  a hit háztartásánál”,

amely az Ige szerint a föld ,” felségeseiből”áll, és nincs olyan állás,amely összehasonlítható

volna a Krisztusban levő hívő helyzetével!  Milyen szertetel szomjúság tapasztalható az élvezetek iránt, amelyek ezeknek az „ utolsó napok „ nak a gonosz jellemvonásával (Tim.II.3:4.v) Most mindent „ élvezet” – tel  kell megízesíteni ,hogy megfeleljen a ,közösség

ízlésének, különben a dolgokat az emberek elutasítják- még a keresztyének / keresztények/is.

X

A józanság már nem divat, és „ nem szabad a dolgokat túlságosan komolyan venni!”

Még az igehirdetésnek is, „ érdekesnek” , a szolgálatoknak” vonzónak” kell lenniük, bár a Szent Szellem azért jött,hogy meggyőzze   az embereket a bún, az igaság, és az ítélet  tekintetében. (Ján. 16: 8-v) Keresztyén/ keresztény/ összejöveteleknek „szórakoztatással,

fűszerezettnek” , az  Igével szolgálóknak „ szellemeseknek”  és szórakoztatónak „adomázóknak” kell lenniük,hogy megfeleljenek  annak a szellemi elkorcsosulásnak, amely fellépett!!

A vallásos Babilont átitatta a szórakozás szelleme, Óvakodjunk olyan új szokásoktól , amelyek erről  az oldalról jönnek, és annyira megszomorítják a Szent Szellemet.

Jegyezzük meg. Istennek az olyan nagyon szükséges valóságos jelenléte és ereje soha

sincs  összekapcsolva szórakozással, és könnyelműséggel.

Milyen különcködések kerítik hatalmukba az embereket és ragadják meg még

Istennek gyermekei is!!

Az egyszerű, ízléses és jutányos árúkat felcserélik divatos és drága holmikkal.

Jönnek a túl modern házak, és bútorok, a legújabb tupusú autók, a divatos (nem mindig tisztességes) ruhák, ,arany ékszerek,s.t.b.

Pedig már egy elitélt világ lemásolása rosszul illik a mennyei zarándokhoz, és az

e földön idegenekhez. A hívők gyakran milyen óriási pénzösszegeket tékozolnak el

költséges különcségekre,  amiket el lehetne  használni Isten céjaira és össze, lehetne

gyűjteni mennyei kincsként!  Ó, milyen jó lenne visszatérni egy-egyszerűbb és

Krisztus szerinti életmódhoz, amely illik ahhoz az  Úrhoz, aki szelíd és alázatos volt.

( Mt-11:29.v.)

--------------------------------------

Az igaz ember

„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz.” (János első levele 3. fejezet 7. vers)

Sátán egyik legnagyobb csalása, amivel a bennünk levő önzést simogatva még a ma hívő embereit is el tudja hitetni: Te vagy a jobb. Te vagy a szentebb. Adj hálát, hogy nem vagy olyan, mint egyéb emberek…

Te hetente kétszer böjtölsz, dézsmát adsz mindenből, amit szerzel, nem késel az istentiszteletről, a te gyermekeid nem hangoskodnak a templomban… Másokkal ellentétben te igaz ember vagy.

Igaz ember, aki nem árt senkinek, nem lop, nem öl… Nincs bűne és így nincs szüksége Megváltóra sem.

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja: „Különbek vagyunk-é ? Semmiképpen nem. … nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm.3:9-12)

S ha így van, kicsoda állhat meg Isten ítélőszéke előtt? Kicsoda üdvözülhet? Kicsoda lehet igazzá - ahogy János írja - amiként Ő is igaz?

A görög Dikaiosz - igaz ember - pontosabban a megigazult vagy még pontosabban a megigazított, az igaznak nyilvánított ember. Ki most még a bűn testében van, de elméjével már döntött, hogy Isten rendelése szerint akar élni.

Aki naponta felkiált: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:24)

S naponta megtalálja a megoldást; Jézus szeretetét:

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:37-39)