Az Úr vezetése

„Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?.”  (Példabeszédek könyve 20. fejezet 24. vers)

Hurrá! Végre nyaralunk!

Mindent elraktunk? Sátor, fürdőruha, konzervek, papírok, költőpénz…

Indulás!

Úgy érzem valamit otthon hagytunk.

Merre is az arra? - Benyomom a GPS-t.

„A körforgalomnál válassza a második kijáratot, majd hajtson fel az autópályára! Kövesse az útirányt 300 kilométerig.”

Megvan minden? Tervek, célok, fogadalmak…

No, akkor gyerünk!

Reméljük sikerül elfelejteni a sérelmeket, örökre elhagyni a rossz szokásokat.

De ki tudja mi fog történni velünk ebben az évben? - Kinyitom az égi GPS-t.

„Egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14) 

Így bízom rá ma is életem vezetését és volánját az Úrra.

Mondd, nálad ki vezet?

--------------------------------------------------

            Isten előtt elcsendesedni

Ha napjában csak egyszer
Kicsit elcsendesülnél,
S egyedül Isteneddel,
Egy kicsit csendbe lennél.
Kérdések oldódnának,
Balzsam hullna a sebekre,
Az a csendesség lenne,
Az út az örök életre.

-------------------------------------------------

Hogyha nézem

Kelt okt. 11, 2011

Hogyha nézem

Hogyha nézem éltem vándorútját,
Fájdalomtól elszorul a szívem,
Gyarló vagyok én, mint minden ember,
Jézus nélkül nincs erőm nekem.

Hogyha egyedül akarom megjárni
Az előttem álló nagy hegyet,
Elfáradok, míg a csúcsra érek,
Jézus nélkül látom, nem lehet.

Nem csak hegyek vannak életünkben,
Hegyek között völgyek is.
Völgyek között oly sok a próba,
De a próbák között, ott van Jézus is.

Hogyha nézem életem vándorútját,
Boldog szívvel arra gondolok,
Meg kell járnom hegyet-völgyet nékem,
De tudom a Mennybe bejutok.

Ez a vágy hajt egyre engem,
Hisz Jézus nélkül nincs erőm nekem.
S Tőle kapom az örök életem.

Taníts meg szeretni

Kelt okt. 08, 2011

Taníts meg szeretni

Régebbi napokban, imáimban kértem dolgokat,
Melyek kedvesek és értékesek voltak.
Egy életet, mely tiszta boldogságból áll,
Megbecsülést, bátorságot, gazdagságot, sikereket,
Igyekeztem megőrizni mindezeket az értékeket.

Oh Istenem, ilyen vak a Te gyermeked?
Míg pásztorbotod szelíden megbünteti őket,
És szelíden irányítja jobb cél felé őket,
Most teljes testi erőmből csak azt kívánom,
Hogy taníts meg szeretni minden áron.

Taníts meg szeretni, ahol szeretet nem fogad engem,
Taníts szeretni olyan lelkeket, kik nem részesülnek szeretetben.
Mint az elveszettek, kik szenvednek, betegek, szegények,
És kiknek arcuk szomorúságról, nyomorról, és búbánatról beszélnek.

Mind, akik céltalan botladozva lassú léptekkel,
Élőre harcolják magukat, kiknek szívük szenvedett.
Végtelenül többet, mint a világ, mit fölmérni tudna,
Minden fogoly, ki sóhajt a tenger alatt és jajgat,
Düh és keménység és beképzeltség, mely harcol sorsukkal.

Én nekik vigasztalást, segítséget akarok hozni,
Az ő kezüket, az enyémbe akarom venni.
Semmilyen félelem ne bénítson meg engem,
Szenvedésükben kísérőjük akarok lenni.

Oh Krisztus, Te Megváltó, Te örök Igazság,
Oh, taníts meg szeretni, őszinte részvéttel manapság.
Reménység, és vigasztalás szavaival engem
Hogy a Te Mennyből jövő világosságod betörjön a sötétbe.
A sivatagon átvezető út gyümölcstelen fáradozás volt.
A szeretet pedig csodálatos örömteljes virágzást hoz.

Oh Istenem, milyen üres volt régen az imám,
Értéktelen dolgok, melyek egykor a szívemben voltak talán.
Mint pille, csak rövid ideig éltek bennem,
Szépségük elmúlt, Te elkészítettél engem.
Egyetlen vágy ég bennem még,
Szeretni taníts még!
---------------------------------------------------------------------------

A legdrágább küldetés

Kelt szept. 27, 2011

A legdrágább küldetés

Nem volt a földön nagyobb szenvedő
Náladnál Uram, ó az Te voltál!
Fájdalom se volt nagyobb, súlyosabb,
Mint mit szótlanul, békén Te hordtál.

Mindnyájunk bűnét válladra vetted,
S keresztre vitted, ott a Golgotán!
Mégis ó hányszor elcsügged szívem,
Az életúton vívott harc során.

Hogyan kövessem szent lábnyomát,
Értem vérező, drága Jézusom?
Ajkamra panasz, oly gyorsan tolul,
S terhemet vinni szótlan nem tudom.

Taníts engem is roskadva járót,
Békén, szótlanul, terhet hordani
Gyilkos vádaknak záporában is,
Áldva az ellent, békén állani!

Drága kiváltság, ha szent nevedért,
Rám zúdul harag, gúny és megvetés,
Éretted tűrni, békén a sírig,
Nincsen a földön drágább küldetés.

Írta: Pecznyik Pál