A Szívedet Add

Kelt szept. 14, 2011

A Szívedet Add

Jöjj hozzám,
S nekem a szívedet add!
Mert mit ér a dal,
mely ajkadról fakad,
ha nem szíved
legdrágább zenéje az?
Virág nélkül,
-Tudd meg!- nincs újuló tavasz.

Ne féltsd tőlem,
Nagyon vágyom fájó szíved.
Jöjj hozzám!
Adok neked új, élő hitet.
Hidd újra,
Én szívemmel szeretlek rég.
Szeretetemtől ragyog ma is az ég.

Ha elhozod hozzám
életed összetépett rongyait,
ha életedből
még nekem is hagynál valamit,
ha könnyeidet,
elsírtad már rég, keservesen,
ha nem szól,
senki hozzád igaz szerelmesen…

Ha kifakult,
már régen eleven, üde mosolyod,
ha két karod
elfáradt, s eddig hiába dolgozott,
ha nincs erőd
semmire, élni, meghalni se már,
és szeretettel
nincs senki, aki téged még haza vár…

Jöjj hozzám!
Tégy le előttem szívedből mindent!
Láss meg engem,
Mint kegyelmes, szerető örök Istent!
Csak a szívedet
el ne hagyd messze földön valahol,
e nagy vadonban,
mely lassan hozzám az egekig hatol.

Szeretlek!
És elhagyott szívedet akarom!
Szeretlek!
Szeress te is, mert az hatalom!
Atya és gyermek
Igaz szeretetének hatalma ez,
ha szívtől szívig
Magának egy új utat szerez.

Jöjj, várlak!
Drága, hazaérkező gyermekem,
És a szíved,
Bűnös szíved hozd el nekem!

Írta: Makovei János

Ha Úgy Tudsz Adni

Kelt szept. 13, 2011

Ha Úgy Tudsz Adni

Ha úgy tudsz adni,
Hogy neked már semmi sem marad,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy másokért feláldozod önmagad,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy szívedet is másoknak adod,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy mindened másénak mondhatod,
Akkor adj!
Adj, bárki legyen az, ki tőled kér.
Akkor adj!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél.

Ha úgy tudsz adni,
Hogy nem fájdul meg miatta a szíved,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy az is kap, aki gőgösen kivet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy a koldus se alázkodjon meg,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy elfogadja, kitől szíved remeg,
Akkor adj!
Adj annak is, ki már semmit sem remél,
Akkor adj!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél.

Ha úgy tudsz adni,
Hogy gyógyítasz szíven ütött mély sebet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy aki zokogott, az önfeledten felnevet.
Ha úgy tudsz adni,
Hogy nem dicsérnek emberek szerteszét,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy megfogod minden elhagyott kezét,
Akkor adj!
Adj annak is, aki tőled messze-messze él,
Akkor adj!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél.

Ha úgy tudsz adni,
Mint egykor Isten is mindent adott neked,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy másokért áldozod egész életed,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy már minden, minden rég elfogyott,
Ha úgy tudsz adni,
Rosszért cserébe, életedből csak jót,
Akkor adj!
Adj mindig, és adj úgy, mint az Ige beszél!
Akkor adj!
Ne legyen senki, kit hidegen elküldenél.

Írta: Makovei János