A hamu tanítása
A hamut néztem reggel, odalent,
A nagy kosárban, míg pihent puhán;
S szürke, elomló halmai felett,
Megéreztem egy nagy kérdőjelet.
A nagy kosárban, benne hallgatott
A fű, a fa, az erdő élete.
És kijelentést hordozott a csend,
Hogy hivatásának, mind megfelelt.
S míg a kapuban, a kosár hamu
Útjára készült némán, boldogan,
Hogy valahol, egy csöndes nyughelyen,
A földbe térjen, és humusszá legyen,
Úgy éreztem, hogy láthatatlanul,
Körülállják, a boldog kis szobák,
Körülállják a dermedt emberek,
És megköszönik, hogy otthonuk meleg.
Ott álltam én is, a kapu alatt,
És megáldottam én is a hamut.
S megköszöntem a kérdőjelet,
Melyet szívembe, Isten így vetett:
El tudsz-e égni lassan, másokért,
Mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
Dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül nesztelen?
Akarsz-e égni szent oltáromon,
Névtelenül, mint egy a sok közül?
Ha életedből csak hamu marad,
Áldozod-e még úgy is magadat?
A hamut néztem, és néztem a szívem;
Árnyékok jártak a kapu alatt. -
– Én erre képes nem leszek soha;
De Jézus él és áll a Golgota!
Én éreztem, hogy ő a felelet
És éreztem, hogy benne az „igen”;
Isten Lelke távlatot nyitott,
Ott állt kibontva, ott állt a titok,
Hogy végtelen, nagy szoba a világ,
S hideg van benne, sokszor nagy hideg.
De lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap. Füle Lajos

----------------------------------------)

Néked szól

Harangok vészhangú zúgása Száll, száll minden irányba.
Zeng a légtérbe A rézhang zengése.

Ébreszti a lelkeket, Tisztítja a légteret...
Űzi a világi szellemet, Felrázza a szíveket.

Zúgó harangok hangja, Rezgések tág frekvenciája
Hívja, vonzza a lelkeket, Isten házába gyűljenek!

Harsányan zengő harangok, Konduló, átható hangok,
Csengő, bongó hangzatok Várják a lelki visszhangot...

Dobban-e a szív, Ha a harang hív?
Rezdül-e a lélek, Ha az igéből beszélnek?

Hallod a harangot .Küld-e a szíved visszhangot?
Mozdul-e a lelked? Hajlik-e a térded?

Szól a harang. Hallgatod, Akkor is, ha nem akarod...
Neked szól és érted. Vajon megérted?!
Vajdai Zita, 2010.03.28.
URUNK, TE KÖNYÖRÜLJ!

Az Ég magasából
Urunk földre nézett,
botló népe iránt
mély szánalmat érzett.

Szépen cirkalmazott
liturgiák zengtek,
ám senki sem tudja,
tetszett-e Istennek!

Az Ige sem hangzik
olyan szentül, tisztán,
miként hirdette azt,
a vértanú István!

Keresztyén őseink
midőn együtt voltak,
meg mozdult a hely is,
hol térdre borultak!

Ige már nem hangzik
oly erővel itten,
pedig itt van köztünk,
a Szentlélek Isten!

Urunk, Te könyörülj,
földön minden népen,
kit roskaszt a bűne:
vágyón, hozzád térjen!

Hirdetett szent Igéd,
jó talajba hulljon,
s aratásra érő
kalászba boruljon!
Pecznyík Pál, Celldömölk, 2012. II. 21.

------------------------------------------

KÉRÉS JÉZUSHOZ!

Jézus, kérésemmel
ma Hozzád fordulok.
Élni, Rólad szólni,
Nélküled, nem tudok.

Általam szent szavad,
legyen messze hangzó,
mint délben, a légben
szárnyaló harangszó.

Benne, hű Megváltóm,
ha Te szavad zenghet,
úgy Szent Igéd nyomán,
gyümölcs is teremhet!

Igéd üzenetét,
híveidre bíztad,
Szentlelked tollával,
szíveikbe írtad!

Vigyék, mint égi fényt,
e sötét világba,
sokan forduljanak
Hozzád, hő imában.

Híveidnek ajkán,
Te szólhass egyedül,
nem lesz bűn-rabszolga,
ki Hozzád menekül!

Téged hirdesselek,
míg e földön élek,
s örök honra leljen,
sok hontalan lélek!
Pecznyík Pál, Celldömölk, 2012. VII. 30.

-----------------------------------------

EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL

Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek, és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén.
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind, mind elestén...!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
Füle Lajos

--------------------------------------------------------