„EGY IGÉCSKE’’  - Túrmezei Erzsébet
„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem,
megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ – Luther Márton
Halott voltam, s egy igécske életre keltett.
Téli fagyban   egy igécske tavaszt teremtett.
Hideg voltam, és egy igécske lángra szított.
Sötét voltam, s egy igécske fénybe borított.
Koldus szívem egy igécske gazdaggá tette,
néma húrját egy igécske megzendítette.
Börtönajtóm egy igécske szélesre tárta,
szegény rabot, kivezetett a szabadságra,
Tél volt bennem,de most nyílik ezer virágom,
s énekemben egy igécske hatalmát áldom.
Lehet sötét, lehet hideg, körülvehetnek jégszívek,
vak éjszakák, fagyos telek, reménységről énekelek.
Elég egy langyos lehelet: holnap minden újjá lehet
Ma nincs tavasznak híre még, de „egy igécske’’ is elég.
Boldogan hirdeti dalom, hogy egy igécske hatalom.
 ,,Legyen!’’-  és lesz! Élet fakad, s elsöpri mind a gátakat.

Aki vallást tesz rólam . 
Aki vallást tesz rólam helyén kimondott szóban,.                                                                            bárki szemébe nézve, mérlegre sose téve helyzetet, kérdezőt:                                                         Arról vallást teszek Én is az Atya előtt..                                                                                            Ám aki nem szégyell ámítást, hazugságot,.                                                                                       gyáva megalkuvások  vég nélküli sorát,                                                                                      tagadást, káromlást, hintapolitikát, – csak éppen engem szégyell                                                 és engem hallgat agyon: Atyám előtt a mennyben                                                                           azt Én is megtagadom. Siklós József
Beszélj Jézusról! Beszélsz az üzletről, pénzről, földről, házról, anyagi jólétről, földi boldogságról. Dicsekszel erőddel, kérkedsz szépségeddel, S azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb ember. De hallgatsz Jézusról, mélyen mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy bátor ember?  Beszélsz a tavaszról, nyárról, őszről, télről, Változó időkről és a jó termésről. Beszélsz barátodról, szomszédról, családról, régi jó időkről, apádról, anyádról. De hallgatsz az Igéről, mélyen, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy hívő ember?  Beszélsz történetről, az ősi világról, Rómáról, Athénről, filozófiáról. Beszélsz tudományról, régi kultúrákról, bolygó csillagokról, az ásványvilágról. De nem szólsz az üdvről, hallgatsz, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint keresztyén ember?  Vagy tán szégyelled Őt, a nagy Lélekmentőt, Ki nem szégyell téged bűnöst, elveszendőt?! Ezt hirdeti néked a Golgotai Kereszt, Civilizált ember, mikor érted meg ezt?
--------------------------
 A SZENT MARADÉK. - (Lukátsi Vilma)
Mi ajándékba kaptuk az időt mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár, miután ők már ettek eleget. 
Nos úgy-ahogy leéltük életünket egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz, mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt, csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik, ameddig csupa szín az eleje.

… lábunkban nagy futások remegése orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere túltengő önérzet, hangoskodás…
– Alkalmankénti felbuzdulásból lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek mekkora része volt kár és szemét? 
Mi ajándékba kaptuk az Időt, és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk, mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak, Akitől kaptuk. Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket, hadd legyen most már szent a maradék!
--------------------------- 
 AZ ALKALOM.  -  Túrmezei Erzsébet
Jön… elmegy… többé nem látod soha. Szobádba száll, mint csillogó madár…
s ha nem csukod be jól az ablakot, huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor a réten villogó gyémántszemek…
s ha meg nem látod, percek múlva már fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor… most már nincs kinek. Nem tetted akkor… most már nem lehet.
Túrmezei Erzsébet
-------------------------

Atyám, Jézus nevében hiszem, megvallom, és eszedbe juttatom a Te Igédet,mert tudom, hogy gondod van a Te Igédre, hogy beteljesítsd azt. Éberen őrködsz az Igéd felett

(Ésa. 43,25-26.--Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

Juttasd eszembe, vitassuk meg egymással, mondd el ügyedet, hogy igazold magad!

Jer. 1,12.- Erre azt mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van igémre, hogy beteljesítsem azt.
(Ésa. 55,11.- úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.

Megigazulás által vagyok erős, nem gondolok a nyomorral, mert nincsen mit félnem, és a rettegéssel, mert nem közelít hozzám. Te termővé, gyümölcsözővé teszed kezem minden munkáját, magot ádsz a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. (Ésa. 54,14. 55,10.)

Atyám, Te vagy az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene. Te megvigasztalsz engem minden nyomorúságomban. (2Kor. 1,3–4.)