HA SZÁMBAVETTED…
Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egy pár miatyánkot!
 Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet.
Mely indult jóakarat ösvényén És öntudatlan gúnyba tévedett.
A  legszörnyűbb lavinák úgy lehet, Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért, S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz. Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre – És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma, Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
 Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért Még mondj el egy pár miatyánkot.
 (Tarts őszinte, mély bűnbánatot!!)
Reményik Sándor (utolsó sor: Borzási Sándor)

---------------------------------------

TIÉD A DICSÉRET.
Téged dicsér az én lelkem, Mikor a Nap felkel,
Téged hívlak segítségül Minden áldott reggel.
A te áldott, szent nevedben Kezdem a munkámat,
S tiéd szívem akkor is, ha Öröm ér, vagy bánat.
Tudom, minden javamra van,Ha szeretlek téged,
S tudom azt is, hogy mindenért Tiéd a dicséret!
Téged hívlak, téged áldlak,Ha nyugodni térek,
Legyen egész életemben Tiéd a dicséret!
---------------------------------------------
Minden reggel
A jó gyermek minden reggel Imádkozik, mikor felkel.
S a jó Isten meg is áldja, Nem vész kárba a munkája.
Ki Őt hívja segítségül, Az soha meg nem szégyenül!
Erőt, áldást Tőle várjunk Mert Ő a mi erős várunk!

---------------------------------

Miatyánk.
Mi Atyánk, ki mennyekben vagy, Kérünk téged, bűnben ne hagyj!
Szenteltessék meg a neved, Nyújtsad felénk áldó kezed!
Jöjjön el a Te országod, És amint Te jónak látod,
Legyen meg az akaratod! Oltalmazzon erős karod,
Mint a mennyben, a földön is, Ne érjen sok bánat, tövis.
A mindennapi kenyerünk Add meg, Atyánk, ma is nekünk!
És bocsásd meg vétkeinket, Mint az ellenünk vétőknek
Ahogy mi is megbocsátunk, Ne engedj haraggal járnunk!
És ne vígy a kísértésbe, Légy velünk a sötétségben!
Szabadíts meg a gonosztól, Oltalmazz meg minden rossztól!
Mert Tiéd ország, hatalom, Dicsőség most és mindenkoron! Ámen.

-----------------------------------------------------

Fohász.
Miként a kisgyermek, Jövök az Atyához,
A minden áldások Örök forrásához,
És térdre borulva, Alázattal kérlek:
Bocsáss meg, Istenem, Ha ellened vétek!
Szeretnék hűséges, Jó gyermeked lenni,
Igyekszem mindenben Úgy eleget tenni,
Ahogy Te kívánod! Ó, de olyan gyakran
Megbotlik a lábam, És én akaratlan;
Csupán gyengeségből Bűnbe esem újra.
Vezess, Atyám, olyankor, Vezess a jó útra!
Az én erőm kevés, Ezért lankadozom!
Ezt kérem most Tőled, Ezért fohászkodom:
Hogy a Te utadról Soha le ne térjek!
S ha körül is vesznek Majd a kísértések,
Bizton megállhassak! Te légy segítségem!
Te légy erős váram! Te légy menedékem!

-----------------------------------

Erdélyi Ilona,- BÁRHOVA MÉGY...
Bárhová mégy el ne feledd: a jó Isten mindig veled!
Nem kell félned a sötétben, sem a bajban, sem veszélyben.
Éjjel-nappal vigyáz reád, Ő, szerető égi Alyád.
Soha, soha el ne feledd: a jó Isten mindig veled!

----------------------------------------------

Endrődi Sándor ,- ARANYPOR.
I.- Valamit mondanék neked, fiacskám,
Mit méltó, hogy elmédbe véss:
A bátorságot soh’se zavard össze
Azzal, mi – hencegés.

II-. Árok van előtted? Ne kicsinyeld kérlek,
Kudarc a jutalma minden hencegésnek.
Bizonyítsd be tettel, hogy ügyes, bátor vagy,
S akkor mondd a „Hopp”- ott, mikor – átugrottad.

III.- Mi nehéz, mi könnyű? Soh’se gondolj rája,
Csak fogj a dologhoz istenigazába.
A nehéz is könnyű lesz a törekvő jónak,
S a könnyű is nehéz a – nem akarónak.

IV-. Nem akarsz dolgozni? Akkor minden hiába!
Sült veréb nem repül az ember szájába.
Barázda sem dől ki pihenő ekébül
S bizony aratás sincs sehol – munka nélkül!

V-. Sokat ígér a föld, mit magad szántottál,
De azért, barátom, soh’se bizakodjál,
Ne nézd aratásnak, ami csak virágzás –
Emberé a munka, Istené az áldás!

-------------------------------

MENNYEI SZÉLZÚGÁS . .
Őskezdet óta jár földünk felett,,Sebesen zúgó szélnek zendülése’’, Örök, tisztító, égi lehelet. Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,Megzörgeti a bűnök lakhelyének Hazugság függöny- fedte ablakát. Alant terjengő füstöt szerteűz, S haldokló, hamvas oltári parázson,. Színarany fényű lángra kap a tűz.. Az érkezése, útja mély titok,De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve Az égbe jutnak halk imáitok.’’ Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,Míg minden juhot amaz egy akolba Az egy Pásztorhoz össze nem terel