Öröm az igében (2)

 Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.
Mielőtt azonban belekezdenék abba, hogy bármilyen tippet vagy javaslatot mondjak neked arról, hogyan olvasd az igét hatékonyabban, hadd mondjam el, hogy teljesen száz százalékos módszerek nincsenek. Az, hogy Isten szól, az, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít téged, az, hogy betűk, történetek, amelyek több ezer évvel ezelőtt íródtak le, élő és eleven üzenetté válnak a mában számodra – nos, ez csoda. Ez az, ami természetfölöttivé teszi a Szentírás olvasását, és különlegessé ezt a könyvet bármely más irodalmi alkotáshoz viszonyítva.
Szóval a tippek nem egyenlőek a garanciával. Nyilván erre a megállapításra is igaz, hogy ahány ember, annyiféle. A következőkben tehát azt tudom elmondani, amit én megtapasztaltam, kipróbáltam, és ezek által örömmé lett számomra a Szentírás olvasása.

Kell egy nyugodt hely. Egy olyan, mint amiről Jézus beszélt: belső szoba. Ahol senki nem zavar, ahol nem bömböl a hangszóró, ahol nem röhögnek húszan körülöttem, nem megy a tévé, nem nyit be minden két percben valaki. Válassz ki egy helyet, egy találkozási pontot, ahol csak te leszel és Isten. Ha már a randi képénél maradunk, akkor valószínűleg a legszemélyesebben perceket a kedveseddel nem mások szeme láttára, füle hallatára szereted eltölteni, hanem meghitten, négyszemközt. Remélem, hogy nem… Mióta jó magam is kollégiumban lakom, tudom hogy ez a rész nem túl egyszerű. Menj ki akkor a városba, lehetőleg valamilyen parkba, szabad levegőre, vagy valamilyen kellemes hangulatú kávézóba, ahol nyugodtan el tudsz tölteni pár percet.

 Idő. Legyen egy fix időpontja a napodnak, amikor csak azzal foglalkozol, hogy Isten igéje előtt vagy testben és lélekben. A legjobb, ha ez reggel van. Akár rögtön egy reggeli mosdás után. Amikor még nem ugrottál bele a napba, amikor még nem láttad meg a konyhában a rendetlenséget, amit a lakótársaid hagytak ott tegnap éjjel, amikor nem érkeztél még kiborulni semmi miatt, és nem érkezett senki sem kiborítani téged. Ha előbb Isten előtt állsz meg, és elmélyedsz az Ő üzenetében, ez megváltoztatja majd az egész napod hangulatát és folyását, a viszonyulásodat a bunkó főnökhöz, a szemtelen évfolyamtársakhoz, a figyelmetlen barátokhoz… „De hát így is túl korán kelek fel! Nem tudok reggel még ezzel is foglalkozni!” – mondod. Nos, igen. Talán érdemesebb hamarabb lefeküdni, és reggel fél órával korábban felkelni. Ez áldozat. Igen, az lehet. De erre neked van szükséged, nem pedig Istennek teszel szívességet.

Imádság. Mielőtt kinyitnám a Bibliát, hogy várjam a napi adag „lelki kávémat”, legjobb, ha megszólítom magát az Istent, akitől az éltető szót várom. Nem hosszú körmondatokkal, hanem egyszerűen, mint ahogy egy gyermek megy oda a szülőhöz, s mondja: Szomjas vagyok! Itt vagyok, kérlek, adj innom! Az imádság csendes, nyugalmas légkört teremt: elcsendesít belül, a lelkedben, előkészíti a szíved talaját, hogy az igemag jó földbe hulljon majd. Megóv attól, hogy hirtelen ugorj bele a túl forró vagy túl hideg vízbe, felkészíti a lelkedet – ha szabad így fogalmazni – egy természetfeletti utazásra, ahol a Lélek a vezető, te pedig a vezetett. Úgy tapasztaltam, hogy imádság híján nehezen megy a koncentráció, a figyelem ébrentartása, az állandó nyitottság.

Igeolvasási terv. Mindig furcsállottam azokat az embereket, akiknek nem volt egy terve, hogyan olvassák a Bibliát. Kell, hogy legyen egy rendszer, egy vezérfonal, egy út, ami mentén haladsz. Ez sokkal átláthatóbbá teszi azt, hogy hol tartasz,és hová haladsz. Jómagam a Bibliaolvasó Kalauzt használom. Egy ószövetségi és egy újszövetségi könyv fut párhuzamosan, és soha nem ad többet, mint egy fejezet. Természetesen egy könyvet, evangéliumot, levelet is elkezdhetsz, s haladhatsz vele a számodra megfelelő tempóban. Néha megtörténik, hogy csupán egyetlen vers az, ami megragadja a figyelmed. Nem baj. Ne legyen rajtad a nyomás, hogy mégpedig az egész fejezetet át kell venni, ez nem tananyag a szó szoros értelmében véve. A lényeg, hogy legyen egy koncepciód, egy terved, ami alapján tudod, hogy hová is haladsz. Ne legyél olyan, aki ide is kap, oda is nyúl, de a végén semmit nem markol! Homoki Gyula

-------------------------------------

Öröm az igében (3)

  Ha megvan a megfelelő hely, az erre rászánt idő, már azt is tudod, mit fogsz olvasni, és meg is szólítottad az ige Urát imádságban, akkor indulhat is a munka. Talán kicsit rossz szájízzel fogadod ezt a szót: munka. Igen, az. Befektetett idővel és energiával jár, figyelmet igényel, vagyis hogy ott légy az elméddel és lelkeddel egyaránt. Munka ez – de milyen csodálatos munka! És nem vagy egyedül hagyva benne. Ott van a Lélek, Aki munkálkodik benned az igeolvasás perceiben. Ettől lesz ez más, mint egy iskolai kötelező olvasása. A munkafolyamat pedig általában nálam így megy:

Olvass! Sokszor és sokakkal megtörténik, hogy egy nem túl érthető történet (például Mózes 3. vagy 4. könyvéből) egyszeri elolvasása után rögtön leteszik a Bibliát, és feladják. Ez így nem jó. Mert már magával az olvasással is spórolni szeretnének. Nekünk iskolában azt mondták, hogy ahhoz, hogy megértsünk egy szöveget, legkevesebb háromszor, de akár ötször is el kell olvassuk azt. Arra, hogy sokszor nem értesz egy adott szakaszt, lehet éppen az a legegyszerűbb magyarázat, hogy nem is olvastad el elégszer. Így hát olvasd előbb át teljesen a napi verseket! Majd másodjára versenként megállva, lassan, fennhangon tedd ugyanezt! Harmadjára pedig újra az egészet! Talán már ez is segít abban, hogy jobban megértsd miről is van szó.

Meditálj! Nem törökülésre és narancssárga tibeti szerzetesruhára kell gondolni. Egyszerűen csak gondolkodj el az olvasottakon! Ha történetet olvastál éppen, akkor próbáld meg magad belehelyezni az eseményekbe, egy-egy szereplő helyébe. Ez sokat segít abban, hogy megértsd a szándékát az embereknek, akik éppen részt vettek a történetben. Feltárja sokszor az indítékokat, mit miért tettek, milyen megfontolásból. Tégy fel kérdéseket a szakaszhoz! Ki mondja? Kinek? Milyen körülmények között? Mi a hangsúlyos itt? Mi az, amire érdemes figyelni? Kérdések nélkül nehéz kibogozni a szálakat. Ma már rengeteg kommentár, igeolvasást segítő könyv is található a gyülekezetek könyvtáraiban, könyvesboltokban, interneten. Ha valamit nem értesz, ott is érdemes utánanézni. (Pár ilyen könyv az írás végén található.) Illetve észben tarthatod a kérdésed és felteheted egy ifi alkalmán, vagy egy másik keresztyén barátoddal való beszélgetésben! Ott is sokszor válaszra lelhetsz.
A meditálás, gondolkodás folyamata talán a legnehezebb része az egész bibliaolvasásunknak. Azt is el kell áruljam neked,  hogy nem mindig fogsz, minden nap hatalmas aha-élményekkel, egyértelmű üzenetekkel, útmutatásokkal gazdagodni. Ugyanakkor mindennap megtudhatsz valamit Istenről, és arról, hogyan cselekedett, hogyan szólt egykor valaki(k)hez. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagy magadra hagyva ebben a munkában: a Lélek ott van és segít a megértésben! És elvégzi az ige azt, amit Isten el akart végezni benned aznap.

 Memorizálj! Tanulj meg legalább egy verset az olvasott szakaszból! Ha rossz a memóriád, írd le egy cetlire, tedd a zsebedbe és vedd elő, ha sorban állsz, metrón ülsz, a buszra vársz! Ez segít abban, hogy az ige végigkísérje a napod, s elgondolkodj rajta, ha elolvasod újra és újra. Később pedig nagy segítség tud lenni egy-egy helyzetben, amikor talán éppen azokra a szavakra van a legnagyobb szükséged egy kísértés vagy vigasztaló beszélgetés alkalmával. Ezen túl pedig még jobb, ha időt szánsz egy hónapban arra, hogy hosszabb igerészeket is megtanulj, olyanokat, amelyek igazán fontosak a számodra. El sem tudom mondani neked, mennyi áldást tapasztaltam meg már azóta, hogy elkezdtem memorizálni az igeverseket, sőt egész fejezeteket. Számomra nehézség a számok, igehelyek megtanulása, de igyekszem legalább a fejezetszámot megtanulni, így pillanatok alatt kikereshető a Bibliában a helye.

Tedd! Ez így mind szép és jó, de Jakab azt mondja, hogy „… ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jak 1,23-24) Jézus pedig nem ígéri azt, hogy nem omlik össze az életed a viharok következtében, ha csak hallgatója és olvasója vagy az igének, hanem ha cselekszed is azt! (Mt 7,24-27) Amit olvastál, amit üzenetként kaptál, azt meg is kell tenned! Különben az egész valami elméleti dolog marad, aminek nem sok értelme van úgy önmagában. Ugye ezt nem kell túlmagyarázni?

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1,1–3)                      Homoki Gyula  .