SZŐLŐBEN. János ev. 15: 1-6.-- Jn 15,1-6
"Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.
A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek.
Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására.
Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem
Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek
Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad.                                      Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Itt mindig vágni kell. . .
Már az oltáskor vesszőt és szemet.
Az ültetéskor hajtást, gyökeret.
És évről évre minden venyigét,
Burjánzó lombot, gyomos föld rögét.
Itt minden éles: fűrész, kapa, kés.
Szívós harc ez a szőlőmívelés.
Hogy végül szép és bő termés legyen.
Mennyi vágás! De mind értelmesen.

Míg ásom, metszem és nyesegetem,
Reád gondolok, Atyám, Istenem.
De sokszor vágsz, égi Szőlőmíves!
Ez testemnek soha nem kellemes.
De Szent Lelked újjászült engemet.
Kezdem érteni a vágást, a sebet,
Te vaktában soha nem dolgozol.
Mint bölcs gazda, azon munkálkodol,
Hogy Kriszusban beoltott életem
Ne burjánzó -, gyümölcstermő legyen.
Győri József

----------------------------------

Tíz gíra

„Kereskedjetek, amíg megjövök!"
- Mondta az Úr, és messzi-tartományba
Távozott: dicső égi országába.
Sénitt maradtam szolgái között.

Mielőtt elment, énrám is hagyott
Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon.
Kegyes volt hozzám Uram és Királyom.
Azóta én az adósa vagyok.

Lám, elszállt fölöttem az idő.
Közel a nap, hogy Uram visszatérjen.
Számolgatom, mennyit „hozott" a pénzem.
Tudom, nemsoká ő „vesz majd elő".

S megkérdezi: A gírámmal mi lett?
És nincs helye cselnek, ravaszkodásnak.
Néven szólít, hogy színe elé álljak.
Fülem e szóra nem lehet süket.

Dadogva kezdem érveim sorát...
Uram, a hasznod talán ha öt gíra...
Légy irgalommal teljes szívű bíra,
Teddfélre az ítélet ostorát!

Néhány szolgatárs már sorra került...
Én itt toporgok a várószobában.
Szívem remeg, bár mindig erre vártam,
Hogy álljak végre szent színed előtt.

Nincs semmi érdemem, áldott Uram,
De rendületlen hiszek irgalmadban.
Bocsáss meg, hogyha adósod maradtam,
Csak ez segít, hisz véget ér utam.

Könyörülj rajtam, csak ezt mondhatom!
Keresztfán kihullt véred érdeméért,
Megtört testednek drága öt sebéért
Emeld fel szívemet, szeress nagyon!
Gerzsenyi Sándor

------------------------------------------

Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
Pál levele a Filippiekhez 2:1-11.

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban,
ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés,
Ha van közösség a Lélekben,
ha van irgalom és könyörület,
Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal,
hogy ugyanazt akarjátok:
ugyanaz a szeretet legyen bennetek,
egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál:
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak,
hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát,
szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett,
és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.

[COLOR=#ff0000]Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé,
és azt a NEVET adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy JÉZUS nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké, és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR
az ATYA ISTEN dicsőségére."

----------------------------------

Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell, Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább. Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sőt mozdulatlan. Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után, Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt. Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul. Gyönyörűséges iga ez,
Amely boldogságot szerez. Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet. Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán. Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunkké, mert IMÁDSÁG..
-----------------------------------------
KÖVEK ZSOLTÁRA .

Elhalkult és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...

Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
„Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok.
Nehezek, otrombák, formátlanok.
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap.
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom
lesztek.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhitat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templomépítő.’’

Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
Reményik Sándor.1929. December 1.

-------------------------------------

ÜNNEP VAN, VASÁRNAP! - - Túrmezei Erzsébe

Ünnep van, vasárnap. A harangok hangja
mind azt mondja: Kicsik-nagyok, gyertek
Isten hajlékába, A templomba!

Isten szeret minket: Jézust adta nékünk,
Van ránk gondja Hívó harangszóra
Siessünk örömmel  A templomba!

Zendüljön az ének! Hallgassuk az igét
Imádkozva!  Hívó harangszóra
Siessünk mindnyájan  A templomba!
--------------------------------------------
AZ ÚR HÁZA

Megkondul a harang. Azt zengi az érchang:
Jöjj, vár az Úr háza.
Ma örvendjünk együtt! Az Úr napja eljött:
Bú, gond és baj múljék!
Szent Igéje szólít, Szelíd szava gyógyít...
Jöjj, dicsérjük, áldjuk! Gerzsenyi Sándor

----------------------------------

LELKI CSÖNDRE VÁGYOM

Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.
Pecznyik Pál

--------------------------------------

MAGÁNY

Csendes alkonykor, hajnalpirkadáskor,
Ha a lelkemmel egyedül vagyok,
Érzem: az élet néma börtönében
Élő emberek nem mindig rabok.

A magányosság csendes perceiben
Élő emberek mindig boldogok!
Nem jut el oda bűnök sötét éje
Világ zajától mentek, szabadok.

A messzeségből valaki lenéz rám.
Ha Rá gondolok, a szívem örül.
Kivel Isten van, az sohasem árva,
Bár világ romján álljon – egyedül!
Kárász Izabella, 1943. Fényből Fényességet 248

----------------------------------