SAMÁRIAI ASSZONY.
Ma elém szállt egy világító árnyék, Emlékalak, ki ma is köztünk jár még.
Tespedt falun, forrongó városon Így énekel, mint sebtén átoson
Népek nyomában hullongó haraszton A sikárbeli asszony:
„Napsütötte úton boldogan futok, Szívemben dobban gyönyörű titok.
Buzogva csobban, mint forrás a kőben, Kitörni készülőben.
Tegnapi éltem - törött kőveder -A feledésnek útfelén hever.
Dicső jövendőm ma elébem intett: Valaki rám tekintett.
A szeme fénylőbb, mint a déli ég, Tüzétől minden földi vágy kiég.
Leperzselt, szomjas tarló lesz a lelkünk Élő vízért, esengünk.
Szava zápor. Égi áradat. Vádolva ver, tikkasztva zúg, szakad.
Míg sajgó lelkünk öntudatra éled, S felujjong, mert Övé lett.
Vásár, versengés, temetési, jaj, Duhaj, rikoltás, nevető zsivaj,
Ne fojtsd el a szót, jó hírt mondó számon!Repesve hadd kiáltom:
A Szent, az Áldott közelünkbe jött! Hallgatva vár a városunk előtt.
Megtépett, kínzott, szennyes, árva lelkek,A Kúthoz futva jertek!
Menekvő szívek, hajszolt életek, Ne az én gyarló szómnak higgyetek!
Bocsássatok, hogy lábához omoljak A csendben, ahol az élő víz csobog csak
Míg égigzengő kórusban kiáltjuk: A Krisztust megtaláltuk!

-----------------------------------------------

Jót tett velem
"Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy segítesz.
Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem."
(Zsoltárok 13: 6)
"... Amit a fordítás úgy ad vissza, hogy "jót tett velem", azt is jelenti, így is fordítható "érlelt". Jó eljátszani a gondolattal, és ez itt több mint szójáték, komolyan megfontolandó valóság: így kell értenünk. Azzal, amit végigjáratott velünk az Úr , azzal, amit elhordozandó teherként életünkre rakott, s azzal, hogy megkísérthetett bennünket az a gondolat, hogy elfeledkezett rólunk, és megérintett az Úrtól való elszakadás dermesztő kísértése mindezzel, az ezektől való megszabadítással úgy tett jót velünk, hogy érlelt, közelebb vitt a "teljes férfiúságához", a teljességhez, a tökéletességhez.
Felhangzó hálaénekünkben talán annak az öröme is zenghet, hogy közelebb már kevesebbszer hangzik fel a "miért" és "meddig" életünkben..."
( Zergi Gábor: "Mert ez a Te életed"
---------------------------------------
Ecsedy Aladár.- Megismerni Téged.
Megismerni Téged: ez az örök élet! Ez az igaz, örök boldogság.
Téged megtalálni, mindig Veled járni, . És Tebenned elrejtőzni: a mennyország!
Megismerni jobban, amíg a szív dobban,. Megismerni égi lényedet.
Isten szent Báránya, ég és föld Királya,. Soha, soha el nem múló szent szeretet!
Isten áldott Lelke, jöjj bűnös szívembe! Hadd ismerjem Jézust igazán!
Merüljek el Benne, a szent végtelenbe, . Aki nékem megszerezte égi hazám!

-----------------------------------

KÖVESSÜK ŐT

Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt,
Vérző igaznak igaz könnyet áldoz…
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár – akár a Golgothára –
Kövessük őt!

------------------------------

PÁRBESZÉD.

„Ugye apám, az ég, A szép csillagfátyol –
Távol van mitőlünk?” - Szédítően távol!

„S Isten úgy-e azért Lakik a magasban,
hogy mindent jól lásson?” - Azért lakik ottan.

„Odaszállni mért nincs Az embernek szárnya?”
- Fiam, az imádság Fölemel hozzája!
--------------------------------------
Sok folyón átkeltem,

Sok folyón átkeltem, Mégsem lelem a helyem.
Mondd mi vár rám még Mikor fog várni az ég?
Meddig sodródom zátonyok És éles sziklák között?
Mikor érem el a  Végső kikötőt?

Megtört testemmel Kábán ballagok
Oda sem figyelek Hogy merre haladok.
Eljön majd a perc, Ehhez kétség se fér,
Mikor a felkelő nap, az Örök hazában ér.

---------------------------------------

Miért fáj? - Arany Viktortól.
Miért fáj minden szó,S csak a csend nyugtató?
Kérlek, légy csendben velem Istené a türelem.
-------------------------------

Hallod a hangot? - Arany Viktortól.
Hallod a hangot? Ha hiszed, ha nem,
Örökké hallod. Tégy hát úgy,
Mintha értenéd! Ne kiabáld túl az égi zenét!