VÁGY. 

Jó lenne még olyannak lenni,

Ártatlannak és nagyon szépnek,

Látni az örök Isten-képet –

Jó lenne még olyannak lenni.

De a lelkünkben nincs már semmi,

Nem ismerjük már azt a csöndet,

Mikor az Isten halkan csönget –

De a lelkünkben nincs már semmi.

Mindig rohanunk menni, menni,

Meghódítani a világot,

Olyanért, mit senkise látott –

Mindig rohanunk menni, menni.

Jó lenne még olyannak lenni,

Istenarcúnak és igaznak

Olyan hittel, amit vitatnak –

… Jó lenne még olyannak lenni.

   Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 224.

-----------------------------------

Tisztítsd meg szíved!

Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe,

Hogy megtartassál, mosódj hófehérre;

Karmazsin színű bűneidből tisztulj,

Hogy ki ne pusztulj!

Szeplőtelen légy a Krisztus napjára,

Mert igen nagy volt váltságodnak ára;

Ártatlan omlott Királyodnak vére -

Térj meg kedvére!

Nem járhatsz folyvást annyi undokságban,

Részed így nem lesz mennyek országában!

Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet –

Vagy üdvöd veszted!

Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen,

Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben;

Inkább fonj gyarló tested ellen ostort,

Semhogy bemocskold!

Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel,

Rútat ne illes, mit a lelked szégyell;

Jót cselekedjél mindenekkel bőven,

Minden idődben!

Új teremtés vagy: vetkezd le a régit!

Ördög ha üldöz, e világ ha rémít,

Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban,

Véled az Úr van!

Tisztítsd meg szíved, Krisztus szent egyháza,

Urunk miattad pogány ne gyalázza;

S hogy megtartassál, nosza újulj végre,

Szent papi népe!

            Scholz László 1955.

-------------------------------------

BÖLCSEK. -             Boros Gergely
Kelet mágusai tényleg bölcsek voltak,.                                                                                                      Jézus jászolához, örömmel indultak.
Ma is az a világ legbölcsebb embere,                                                                                                            ki felkeresi Őt s együtt marad Vele.

---------------------------------

A mindennapi hitet add meg nekem!- Pecznyík Pál
Nem kérem én, Uram, tőled megtarthatom magam.                                                                                        és mások életét. Szent Igéd számunkra .                                                                                                      lélekmentő kenyér, az táplálja lelkünk,míg Hozzád visszatér.
.az öltöny ruhát s a mindennapi kenyeret,.                                                                                                úgyis tudom, szeretettel, igaz szívvel                                                                                                megadod nekem mindezeket.                                                                                                                      Az élet letelik úgy is, így is,.                                                                                                             leperegnek az évek gazdagon, szegényen,
és mindent, amit kergettünk, úgyis itt hagyunk,                                                                                         csak a lelkünk megy el egyedül, szegényen.                                                                                                 De egyet kérek tőled, Uram, és ezt az egyet add meg nekem,.                                                                          hogy a mindennapi hit s a mindennapi szeretet lehessen az én eledelem.                                                             Hogy a bűnösök, árvák és szegények apró bajait vegyem fel és hordjam,.                                                         hogy a keresztem dalolva vigyem előttük, s így őket bátorítsam.
Hogy szeretetben soha ne szűkölködjem, ,                                                                                              ontsam gazdagon, pazarul a kőszíveknek,                                                                                                 hogy meglágyulva mind-mind Neked                                                                                                         áldott eszközeid legyenek.                                                                                                                             A mindennapi kegyelmet add meg nekem,,                                                                                                   s add meg nekem a mindennapi Igét,                                                                                                              hogy minden elhagyottnak s üres lelkűnek                                                                                  megtölthessem hittel a szívét.                                                                                                                              És legfőképpen Magadat add nekem ,                                                                                                       hiten, szereteten és kegyelmen túl, hogy ne járjam e földi utamat                                                                üresen, fájón és botorul. Horváth Loránd
 --------------------------------------------------------------
Agyagból arany.
Uramnak rejtett elixírje van,
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel,
szépet, csodást, mi nem volt eddig meg.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt meg a szikla is neki,
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.
Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserépen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester! – Varja idejét,
míg deli szel leng, tel viharja dúl,
a fáradt én magával szembeszáll,
s keserűn, lassan önhamvába hull.
Ha almunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta ej,
Légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennük többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lep,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért arat ad.)
Melyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevet,
és kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzet.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt,
s épít magának szebb, jobb templomot.
Patricia St. John