HA SZÁMBAVETTED...

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egy pár miatyánkot!*

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet.

Mely indult jóakarat ösvényén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A  legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz.

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egy pár miatyánkot*.

(Tarts őszinte, mély bűnbánatot!!)

Reményik Sándor (a *-gal jelzett sorok helyett mondható „tarts őszinte mély bűnbánatot” B.S.)

-------------------------------------------------

VÁR RÁD AZ ÚR!  

Ha földi utad véget ér,

Hogy állsz az Úr elé?

Két úr szolgája nem lehetsz!

Ma el kell végre döntened,

Hogy életed kié.

A sátán sok-sok jót igér,

Az útján csalfa fény.

De elhagy végül hűtlenül .

Majd minden terved összedül,

És nincs többé remény.

Az Úr Jézus hív, jöjj hamar!

Őbenne béke vár.

Eltörli minden vétkedet,

Megvált, meggyógyít, mert szeret,

Így nem rémít halál.

Ha földi utunk véget ér,

Mind mennybe érkezünk.

Addig szolgálunk boldogan,

És örvend szívünk gondtalan...

Úr Jézus, légy velünk!

            Gerzsenyi Sándor

----------------------------------

Csodálatos.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Elmúlt mi régi, és újjá lett minden.

és összes bűnödet, elrontott múltadat,

kegyelem tengerébe veti Isten.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Új hang szól hozzád, igaz és tiszta szó.

Örök ige. Ma is az útra rávezet.

Megsebez olykor, és mégis gyógyító.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Isten szívével imádság köt össze.

S naponta válaszol az örök szeretet:

Vezérli lépteid, megtart örökre!

Az újrakezdés oly csodálatos!

Cinkosok helyett, testvérekre leltél.

S ha talpraállítsz egy-egy hulló életet,

a legföbb tantárgyból már jól feleltél.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Előtted távlat, éltet jó reménység,

Rostádon hullni hagysz már mindent, mi szemét.

ragyog kezedben a valódi érték.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Ennek az újnak nem lesz soha vége.

Megszűnik egykor, könny, bűn, fájdalom,

- nem fakul új ég, új föld dicsősége.

            Siklós József

---------------------------------------

Jézus hív.-     Venyercsán László (Legyőzött honfoglalók,10 )

Míg Jézus hív, ó fuss Hozzá, siess,

ne mondd, ha ráérsz, ne mondd hogy máskor:

Az évek szálnak, időd elpereg

s nem tépsz már virágot lombhulláskor.

Míg zöld réteken a tavasz virul

s be nem telt drága kegyelmi időd,

menekülj Hozzá s ragadd meg kezét,

ő Megváltód lesz és Üdvözítőd.  

--------------------------------------

Mégis .       

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél, viharban, vészben

s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő

s egész a célig elsegítsen,

hatalmas Isten Ő.

            Túrmezei Erzsébet