Fenséges Úr.

Fenséges Úr, dicső király,
Te vagy a mester, hallgatunk Rád,
Te vagy az Isten, szálljon Hozzád,
Halleluja! Halleluja!

You Are My God
You are my God
You are my king
You are my master
My everything
You are my lord,
That's why I sing to You
Hallelujah ,Hallelujah
---------------------------------------------------
Fényed.

Mit árt ember nekem,
Hisz Te vagy Istenem
Miért rettegnék,
Hisz a Nap és Hold Tiéd
Miért csüggedjek,
Hisz nagyságod ismerem
Miért adnám fel,
Hisz csak jókat tervezel
E világon sok baj vár ránk
De mindezt legyőzted Te már
Fényed,
Minden csillgot túlragyog
Szíved,
Tisztább, mint a fehér hó
Fényed,
Lelkem betölti erővel,
Hogy Veled járjak.

You Shine
Why should I fear man
When You made the heavens
Why should I be afraid
When You put the stars in place

Why should I lose heart
When I know how great You are
Why should I give up
When Your plans are full of love

In this world we will have trouble
But You have overcome the world
You shine
Brighter than the brightest star
Your love
Purer than the purest heart
You shine
Filling us with courage and strength
To follow You
---------------------------------------------------

Futunk S Nem Lankadunk.

Futunk s nem lankadunk,
Járunk és nem fáradunk el,
Mert az Úr jár előttünk,
Az Ő kegyelme nem fogy el!
Magas hegyekre szárnyalunk fel,
Mint a sas az ég felé,
S amikor jelenlétébe lépünk,
Várjuk eljövetelét.

Benned bízunk, ó Urunk
A Te sátradban van otthonunk,
És megújul erőnk,
Mert velünk van, Istenünk.

We Will Wait
We will run and now grow weary
We will walk and will not faint
For the Lord will go before us
And His joy shall be our strength
Mounting up with wings as eagles
As our spirits start to soar
When we come into His presence
And we wait upon the Lord

We will wait upon the Lord
For in His presence is fullness of joy
And our strength will be restored
As we wait...upon the Lord
--------------------------------------------------
Dicsérem Őt szentélyében
(Minden lélegzetemmel)

Dicsérem Őt szentélyében,
Dicsérem Őt reggel, délben, este,
Szent nevét zengem!
Dicsérem Őt erejéért,
Hatalmáért, kegyelméért áldom,
Ő a Királyom!
------------------------------

A napfelkeltétől hadd szóljon a dicséret,
Keleten, nyugaton, északon, délen!
Minden lélegzetemmel a nagy Királyt dicsérem,
Gyerünk most trónja elé, áldjuk Őt!
Áldjuk Őt! Áldjuk Őt!
----------------------------------------
 

Ébredj fel, alvó

Ébredj fel, alvó, a mély álmodból,
és Krisztus ragyog rád. Támadj fel ember a
halálodból, és Krisztus ragyog rád!

Bár egykor szívedben volt a sötét,   
most az Úr fénye tiéd,              

Ragyogjon hát teljes világosság       

az Úrtól mindig reád!  Ébredj fel… 

Jóság és békesség töltsön be ma,     
Mindig az Úr előtt járj,             
Vezessen Szentlelke, és Őt csodáld   
Mindenben, amit csodálsz!  Ébredj…

Az idő megy, és az Úr oly közel,     
Vigyázz, ha jön a sötét,            
Használd ki perceit, jó sáfár légy,   
Jutalmad nyerd el, ne félj!  Ébredj…
---------------------------------------------------------
Aki nem jár hitetlenek tanácsán.
Kétféle életút.
Bourgeois L., Strasbourg, 1539.

1. Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonnyal.
2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.
3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.
4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.

Marot K., 1496–1544
-------------------------------------

 Miért zúgolódnak a pogányok?

Isten Felkentjének diadalmas uralkodása
Bourgeois L., Genf, 1542

1. Miért zúgolódnak a pogányok? Mit forgatnak ő bolond elméjükben? A földi népeknek mi szándékok? Csak hiába valót űznek szívükben. E világi királyok egybegyűlnek, A fejedelmek tanácsot tartnak, Az Isten ellen erős kötést tesznek, És az ő Krisztusára támadnak.
2. Nagy fennen mondják: mit késünk ezzel? Jer, szaggassuk el ezeknek kötelét, És minden igájukat rontsuk el, Ne viseljünk többé rajtunk effélét! De az Úr Isten a magas mennyekben Csak neveti dolgukat azoknak, Csúfolja őket, ülvén szent székében, Kinek ezek semmit nem árthatnak.
3. Szolgáljatok e hatalmas Úrnak Jámbor élettel, igaz félelemmel, Örvendezzetek ő nagy voltának, De ezek is légyenek rettegéssel: Csókoljátok e néktek küldött fiat, Hogy erősen meg ne haragudjék; El ne mulasszátok parancsolatját, Mert szörnyűképpen el kell vesznetek!
Marot K., 1496–1544

3. Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak

------------------------

Térjetek meg!

Mit gondoltok, testvéreim, elég az, ha nevetek keresztyén

és szívetekben nem ég az élő hit tüze?

Elég az, ha üres szívvel, bezárt ajkakkal imádkoztok

s a Jézussali életet nem vágyjátok?

- Nem elég! – Ha ezt cselekszitek,

testvéreim, az Isten büntetésére megértetek

s az örök üdvösség nem lesz tietek...

    Térjetek meg!

A képmutatás rút szelleme nem élhet tovább már:

Lejárt! – Kongó szívvel, hitetlenül,

buzgóságos, külső képpel, hitetlenül,

Jézust követni, Jézust szeretni – nem lehet!

Azt harsogja az örök Ige felétek,

képmutató, üres éltű keresztyének:

    Térjetek meg!

Aki az ő szép életét Jézust nélkül éli át,

meg fog halni! – Örök éj fog ráborulni lelkére,

Nem várhat már soha többé Jézust Krisztus kegyelmére.

Hűtlen életének örök halál lesz a vége!

Még ma itt van Jézus, ő mindenkit elfogad

hívó szava szól felélek

álhívők, és bűnös éltű keresztyének:

   Térjetek meg!

Térjetek meg és Isten országa itt lesz köztetek,

a bűn, a nyomor, a kétség elmúlik már;

mi leszünk győzői minden rossznak, bűnnek

mi leszünk hordozói a krisztusi szeretetnek

mi leszünk hírnökei az örök kegyelmemnek.

Testvéreim, hagyjátok a bűnt

a szívtelen életet

s a Megváltó szelíd hívására

térjetek meg!

   Dobrai Ferenc (Igazság tanúja c. folyóiratból)

------------------------------------------

MEGTÉRÉS.    

Nem kérdezi, hol voltál eddig,

Szép napfelkeltétől napestig.

Azt sem kérdezi, merre jártál,

Ó, nem kiváncsi, mit csináltál,

Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad

Ha drága keresztjén kacagtak.

Elfelejtette minden vétked...

Csak átölel... csak szeret téged.

...Reszket a lábad? Szemed könnybe?

Mit mondjál neki, hogy köszönj be?

Csak hullj le szótlanul elébe.

Neki nincs szüksége beszédre.