Túrmezei Erzsébet:
Tovább imádkozunk

Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerű templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.

Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"

Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.

Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
-----------------------------------------

Túrmezei Erzsébet:
Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
-----------------

Túrmezei Erzsébet
TE ÉS AZ ISTEN

Elfriede Mörlin után németből

Hatalmad van elereszteni Istent,
de arra nincs, hogy ő is eleresszen.
Hatalmadban van gyűlölni az Istent,
de nem tilthatod meg, hogy Ő szeressen.

Jézus Krisztus ellen szabadon dönthetsz.
Ő a Golgotán döntött temelletted.
Igét, egyházat messze elkerülhetsz:
ige, egyház mindig téged keresnek.

Magad választhatod az utat, célt is,
vezetésének mégse vethetsz gátat.
Tagadhatod hatalmát is, létét is:
nem vethesz gátat Isten uralmának.

-------------------------------
587

Ó, fogd kezem, Vezérem, S vezess tovább; Míg boldog célom érem Majd odaát! Mert nem tudok én járni Tenélküled, Csak Véled jó haladni, Uram, Veled!

2. Takard be nagy kegyeddel Gyenge szívem, Hogy búban és örömben Békém legyen! Hogy lábadnál pihenjek Mint gyermeked; Bezárt szemmel követlek, Uram, Téged!

3. S ha néha nem is érzem, Mily nagy erőd, Te célhoz viszel engem, S e hit betölt. Csak vezess, én Vezérem, és fogd kezem, Míg örökre elérem Az üdvhelyem!

608

Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk,  Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk!

2. Ó, maradj szent Igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk!

3. Ó, maradj, Világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el!

4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben!

5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk!

6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

297

Hű Jézusom kezébe Teszem le életem.  Ő életem vezére, S hazámba érkezem. A keskeny úton járok, Közel van Ő hozzám, Magasból vet világot Az Ő keresztje rám.

2. Ha nem tudom előre, Hogy Jézus mit kíván, Várok szemébe nézve, S szívem nyugodt, vidám. Mily boldog, édes érzet: Úr Ő éltem fölött. Szívem nem ismer kényszert, Önként szolgálom Őt.

3. Ha szenvedés, baj érne, S az útam is sötét, Az Úr keresztje fénye Annál dicsőbben ég. Tudom, hogy még dicsőbb fény Ragyog majd énreám, Ha majd a mennybe érvén Belépek ajtaján.