Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon.
Eszerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...
,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Hol lakik Isten?

A tanító ezt kérdezte a gyerekektől: "Hol lakik Isten?" Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: "A mennyben, a szívünkben, a templomban..." Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta: "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle: "Hogyan érted ezt, kisfiam?"
A legényke komoly válasza ez volt: "Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám: Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is. Velük lakik az Isten."
Most már egy gyerek sem nevetett.
"Igazad van, fiacskám", szólt a tanító. "Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...De nemcsak ott..."
---------------------------------

BOLDOG CSALÁD
(Dévényi Erika)

Boldog az- az ember, ki társát megtalálja
Egy gyertyát gyújt életüknek lángja
Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban
Isten akarata közös gondolatban

Első közös imájuk egy boldog köszönet
Amelyből kiárad az örök szeretet
De újabb ima születik hamar a szívükben
Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel

Csodálatos érzés az első felismerés
Amelyben ott van egy új emberi lét
A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény
Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét

S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod
Mikor egy kis ember rád mosolyog
Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség
Amit csak Isten adhat, boldog áldásként

Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz
Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz
Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani
Csak hálás szívvel Istent áldani

-------------------------------------------

Drága kincs

Isten Igéje drága kincs,
Drágább nála e földön nincs!
Belőle Isten hangja szól,
Ha hallgatsz rá, megérted jól.

Isten Igéje életet ad.
Ó, áldott, drága pillanat!
Mikor hittel fölé hajolsz,
Ellenséget is átkarolsz!
Isten Igéje biztos út .Egykor hozzá, a mennybe jut,
Ki hittel olvasta, s élte,Amit megértett belőle.
Olvasd te is, és tartsd meg azt!Belőle nyersz erőt, vigaszt.
Tanácsadód, barátod lesz,Jézushoz visz. Kutasd, keresd!

-----------------------------------------------

Felismerés
Pirkad az ég már, vége az éjnek,
A tanítványok rettegnek, félnek.
Egyedül vannak, szemeik égnek,
A parton ott jár valami lélek!
Nincs itt a Mester, egyedül vannak,
Ez az oka a kudarcnak, bajnak.
Üres a szív és üres a háló,
S a parton ott áll a néma vádló!
Nem feddte őket szigorú hangon,
Eledelt adott Jézus a parton.
Tele a háló, tele a szív is,
Itt van a Mester, itt van az Úr mégis!