OLY JÓ
Oly jó betegnek lenni akkor,
mikor még él a jó anyánk,
és érezzük a messzeségből;
két szem vigyáz jól mireánk.
S mint angyalszárnyon szálló jóság,
két gyöngéd kéz míg betakar,
a lelkünk száll a csillagokba,
meggyógyulni nem is akar,
mert jó pihenni fehér párnán,
nézni a furcsa felleget,
megcsókolni szelíd anyánkat,
megáldani a két kezet.
Vadul lüktető lázas fejjel
néha jól esik pihenés,
vagy föld porából csillagokba
valakiért az elmenés.
Mert csak úgy jól betegnek lenni,
ha föntről Isten néz le ránk,
és ágyunk mellett fáradhatatlan
virraszt az édes jó anyánk. Kárász Izabella
----------------------------------------------
ENYHÜLÉS?
Ha jövendőbe nézünk, hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk, magunk ura nem mi vagyunk.
Tiéd Urunk-sorsunk, hazánk. . . – Isten békéje, szállj le ránk.
Kik a békéről beszélnek, egymástól még ők is félnek.
Olajág van jobb kezükben, – van-e bizalom szívükben?
Nagy enyhülést vár a világ! – Isten békéje szállj le ránk.
Hozz nyugalmas munkát, álmot. Nagy országok s kis családok
éljenek bátor reményben. . . Se a földön, se az égen
ne villanjon pokoli láng! – Isten békéje szállj le ránk.
Hullámozzon mindenfele vetések arany tengere,
hol dalos madarak szállnak. Réten, kertben, erdőn, s házak
ablakában nyíljon virág. – Isten békéje szállj le ránk.
Őrizd meg a házainkat, a fát, mely gyümölcsöt ringat.
Mind, amink van, maradjon ép. Se ember, se osztály, se nép
máséra ne legyen falánk.– Isten békéje szállj le ránk.
Házak gombaként nőjenek, anyák reménnyel szüljenek.
Szarvas fial, madár, ha költ, tartsa el mind bőven a föld.
Ne legyen határ vaspalánk. – Isten békéje szállj le ránk.
Őrizd, vezesd a népeket, ismerjék meg kegyelmedet,
s dús földön, tiszta ég alatt követve Te szent Fiadat
szálljon Hozzád hálaimánk. – Isten békéje szállj le ránk. Bódás János

----------------------------------

KÖSZÖNÖM, URAM!
Uram, éreztem, szóltál hozzám – így szólítottál: gyermekem! –
templomodban megérintettél,hol némán hajtottam fejem.
Köszönöm, Néked, Istenem!Uram, tudom, kiválasztottál,veszni bárányod nem hagyod.
Mikor fájdalomban gyötrődtem,Te bekötötted a sebem.
Köszönöm, Néked, Istenem!Uram, fényt adtál a látásra,örülni szép természeten.
Csodálni égen-földön látszó
hatalmadra nyitod szemem. Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedtél új tavaszt még,megtartottál kegyelmesen.
Virágszirmoknak záporában látom, irgalmad végtelen.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, vezess Szent Lelked által,ne lakjon bennem félelem.
Golgotán, Fiad szent vérével megmentette az életem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, ingó hitem táplálod, ajkamra szót adsz szüntelen.
Igéddel hadd hirdessem másnak: tart még a földi kegyelem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedd, hogy küldetésem teljesítsem hálatelten.
S ha erőm fogyva Hozzád térek, végső sóhajom ez legyen:
– Köszönöm, Néked, Istenem!
--------------------------------------
-VÁGYAKOZÁS
Uram, e parány földi élet úgy elsuhan, mint fuvallat.
Lassan Tehozzád hazatérek, fogadd megtérő fiadat!
Mert oly gyorsan múlik el éltem, rohan időm, könyörtelen.
Szelek szárnyán röpül itt minden… Így érek Hozzád, Mesterem.
Fogadj gyermekként szent házadba, bár bűnöm szennyét hordozom.
Tékozló, gyarló földi sorsom kezedbe tettem, Jézusom.
Te vagy egyetlen reménységem, megtartóm és vigasztalóm.
Rád hitem sziklára építem, hisz értem haltál, Krisztusom.
Fogadj majd gyermekként hazádba, hol az uralmad végtelen.
Örökké ott legyek Tenálad, s dicsérhesselek szüntelen!

------------------------------------------

NEM EJTI LE
Földgömb az utazási irodában.
Szép, nagy, kerek.
Forgatni is lehet.
Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.
S míg édesanyja sorra
intéz ügyeket, jegyeket,
Ő is bekalandozna
Tengereket és hegyeket.
De anyai szem ilyet
Szó nélkül hogyan nézne!
„Kisfiam, ne nyúlj hozzá,
mert ha leejted, vége!”
Elkapja kis kezét,
S csodálja mozdulatlan.
Kimennek. Elvegyülnek
Az utcaforgatagban.
Tűnődik. Hiába hívja
Kirakatok szépsége.
„Ha a jó Isten ejti le,
Anyu, akkor is vége?”
„Minek, kisfiam?” „Hát a Földnek!
Azt mondtad, Ő tartja kezében.
De ha elfárad a keze?
Ha leejti valamiképpen?”
„Kisfiam, attól sose félj!
Ha leejtené, nagy baj lenne.
De Isten keze oly erős,
A Föld biztosan pihen benne.”
S a fényes, tiszta gyerekszemben
Felragyog a csoda titka:
„Ugy-e, ha az egyik elfárad,
akkor átveszi a másikba?!” Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------

REGGELTŐL ESTIG --
Hadd kezdjem el imádsággal
minden reggel napomat.
Hadd készüljek imádsággal
arra, amit tartogat.
Imádságban kérjek erőt,
ha szolgálatba vezetsz,
imádkozva induljak a
testvérhez, akit szeretsz.
Imádkozva leljek jó szót,
más sebére balzsamot.
Hadd győzzek le imádkozva
kételyt, hajszát, haragot!
És ha este imádkozva,
munkámat bevégezem,
imádkozva érintse meg
ruhád szegélyét a kezem! Albert Bartsch után németből
Túrmezei Erzsébet