CSAK TE VEZESS!
Utunk ismeretlenben kanyarod,
célt és időt nem ismerünk.
De vigasztal a „Veletek vagyok!“
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!
Arno Pötch után németből Túrmezei Erzsébet

-------------------------------------

Táruljatok!
Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Táruljatok, örökkévaló ajtók!
Salamonnak ékes oszlopai,
Jeruzsálem faragott kapui…
Nem tudjátok-e, ki az, aki jő,
az alázatos, szamáron ülő?
Nem tudjátok-e, hogy köztetek járt,
itt prédikált a boltívek alatt,
itt tanított, a lába itt haladt!
Népéhez jött Ő, de népe szíve
nem fogadta be, zárva maradt.
És nem fogadja az ősi templom,
nem tárulnak a százados ajtók,
nem ismeri fel igazi Urát,
ki korbáccsal tisztítja templomát...
S mint lázadónak, legméltóbb helye:
városon kívül a gyalázat hegye.

Évezredek múltán lehulltak a falak,
a kapuknak már csak romjai beszélnek.
S az örökkön Élőt hirdetik a szelek,
zengik, hogy boldogok, akik Őrá várnak,
jövetele előtt híven kaput tárnak!

Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Lehajtott fejek, emelkedjetek!
Bús szívek, ó, tárjatok ma ajtót!
Tekintsetek fel, hisz Ő közeleg!
Már nem szegényen jő. Számotokra
a legnagyobb gazdagságot hozza.
Fogadjátok Őt királyi módon,

Úrhoz méltóan, királyi trónon,
hűségesküvel, hős megvallással,
halálig tartó odaadással!
Hozsannátok diadallal zengjen,
mert uralkodik földön és mennyen,
és egy napon minden szem meglátja,
hogy Ő a dicsőség örök Királya!
--------------------------------
CSAK TE VEZESS!
Utunk ismeretlenben kanyarod,
célt és időt nem ismerünk.
De vigasztal a „Veletek vagyok!“
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!
Arno Pötch után németből
Túrmezei Erzsébet -

--------------------------------------

AZ ÚR A PÁSZTOROM--
Az Úr a Pásztorom,
Jó Pásztor Ő!
Nyájával arra jár,
amerre várva vár
A forrás hűs vize,
a zöld mező.
Ha Ő a pásztorom,
semmi sem árt.
Törődik énvelem,
vigyáz rám szüntelen,
Követem lábnyomát
Mindenen át.-
----------------------------
TŰZPRÓBA,-
Réges-régen messze földön
Élt egy pogány király.
Gőgös volt ő és nem ismert
Nagyobbat nálánál.
Készítetett isten gyanánt
Egy nagy álló képet
És annak imádására
Buzdítá a népet.
Kiadta a rendeletet
Alattvalóinak:
– Mikor halljátok a hangját
Síp, dob, trombitának,
Boruljatok isten előtt
Alázattal földre!
Egy se legyen közöttetek
ki parancsom szegje!
Ha valaki ezt az istent
Méltón nem tiszteli,
Azt parancsom hőre fűtött
Kemencébe veti!
Nincs hatalom, aki azt majd
Abból szabadítsa!
Királyi szó állnia kell,
Halljad ember fia!”
Áll a nagy kép Isten gyanánt
S előtte sok ezren
Várnak jelszót, trombitálást
S térdre hullnak menten.
Míg hódolnak a bálványnak
Szívük üres, béna,
Szertenéznek a tömegen
Csak úgy lopva, néha.
Három férfi nyugodtan áll,
Nem hajtottak térdet.
Nem tisztelnek bálványokat
Csak az igaz Istent.
Ezt a szörnyű szenzációt
Rögtön publikálják:
– Ó, nagy király, parancsodat
Mai nap áthágják!
Király előtt áll Istennek
Három hű szolgája
– Parancsomat megszegtétek!
Szól a király szája
Nincs menekvés, bevetlek a
Tüzes kemencébe!
Nem tudom, ki szabadít ki
Titeket belőle.
– Tégy, óh király, amit akarsz
Kezeid közt vagyunk
De a bálványistenednek
Mi térdet nem hajtunk!
S bedobták a három férfit
Tüzes kemencébe,
– Pusztuljanak parancsszegők
Halál a fejükre!
– De mi történt? – néz a király
Kemence mélyébe –
Hármat dobtunk tűzlángjába
S íme négy van benne.
Hamar, hamar hozzátok ki
Vajon mi lehet ez?
– Élő Isten angyalt küldött
Égből ki védelmez.
Parancs hangzik, új nagy parancs
A király ajkáról:
– Más istent ne tiszteljetek
Se kőből se fából.
e három ifjú Istene
Hatalmas erős Úr.
Övé a hatalom, erő
Mely soha el nem múl.
…E világ egy nagy kemence
Lelkek tűzpróbája.
Boldog aki Jézusra néz
Mert helyét megállja.
Nem árt annak tűz, vész, nyomor
És semmi e földön
Övé a menny, örök élet,
S boldogság örökkön.
-,-,-,-,-,-,-,

ÓHAJOM,- Stefura Erzsébet
Szeretném, ha nagy fa lennék
a kertedben, Istenem,
ágaimmal, betakarnám
aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a
sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől
talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram,
célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni
segíts engem, Istenem.