Phaëton –
[jegyzet]
Fekszem a földön a fiatal fűben, a nap sugarán.
Sima az ég.
Nyári nap, déli nap
Tűzszeme ég.
Ömlik a lángja hevítve, tüzelve, lobogva le rám.
Hunyt szememen át nevet az ég.
Fényről, napról,
Égő sugarakról
Ió Paian!
Szállnak a szélben ősi mesék.
Hunyt szemem issza a fényt és tárt szívem issza a lángot.
Nap fia én!
Szállok apám, istenapám
Tűzszekerén.
Messze alattam a föld. Kezeimben tűzeke. Szántok.
Lángba borul körülöttem az ég.
Tűzről, lángról,
Nagy tűzi csudákról
Ió Paian!
Égnek a szívben ősi mesék.
-------------------------------------
Kérés :---Hívj magadhoz Uram, Ha elfordultam,
Adj mennyei erőt, Mert eltorzultam.
Adj hitet. Hogy élhessem a holnapot,
Adj erőt, Hogy feledjem a tegnapot.
Adj bölcsességet az újhoz,
Adj segítséget a súlyhoz.
Adj nekem, És büszkén viselem, Hittel és reménnyel,
De önmagamba roskadva cipelem.
Adj sok jót, Hisz folyton ezt kérem, De kölcsön bizony visszajár,
Most eszméltem.
Csak adj, Ezt már többé nem kérem,
S ha akarod, Hát halványuljon emlékem. Jantek Zsolt
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-, --
Nehéz idők --
Nehéz idők járnak felénk, Isten írta sorsom,
Most lobogó szívem tüzét Könnyeimmel oltom.
Fáj az élet minden perce, Szent Istenem mostoha,
De gond és baj közt el nem hagyom, Én nem vagyok ily ostoba.
Javasasszony mondta nékem, Múltam, jövőm, s jelenem,
Gondom, bajom, rosszat, és jót. Hogy vakít még a szerelem.
Nincsen pénzem, nincs vagyonom, Nincs szerető társam,
Így várva várt boldogságom, Másban kell, hogy lássam. Jantek Zsolt
-,-,--,-,-,-,,-,-,-,--
Sík Sándor--- Szembe a Nappal (1910)
TI: Szembe a Nappal (1910)
Belenéztem a Napba
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigéztem,
Járok fény ittasan és a Nap jár velem.
Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.
Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény
Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.
-------------------------------------
HAGYJ BÉKÉT NÉKI…! „Hagyj békét néki még ez esztendőben!”
– szólt az Úr, s meghagyott.
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom, meghálálni minden
élő vizet,
s dicsérni Jézust ,ért gyümölcseimben,
hiszen hiszek. Füle Lajos
------------------------------------
JÓT KÍVÁNÁS
A szomorú veszedelem teljes életedben
Meg ne rontson, háborítson békességedben.
Amely öröm benned eredett,
El ne hagyjon soha tégedet.
Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse,
Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse.
Végre ha el mégy:
Ég lakosa légy. Csokonai Vitéz Mihály-
-------------------------------------------
KÖSZÖNÖM--
Csak prédikálj, Isten kis cseléde! Körül borús az ég, köd hull a kőre.
Te borzas, pőre, ázott kis veréb, csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város. Mögötted a felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek száma nincsen, és egyre más ruhája, arca, kedve… Ó, prédikálj: Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!
Aki a csillagok elé utat szab, s a földet mérleg serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel törődik, nemcsak nagyoknak nagy bajával.
Minden verébnyi létnek Ő az Atyja, s számon van nála mind.
Alátekint: és tudta nélkül egy se hull a földre.
Alátekint: eledelét és útját kijelölve.
Alátekint: Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a lépteinket… A föld öléig kísér egyre minket
az atyai szempár tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet, egy porszemecskét elfeledhet-e?!
Ó prédikálj! Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye, érted is, ugye érettem is, ha úgy akarja?
Csak prédikálj, te borzas, pőre, ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az elébb… Körül borús az ég, köd hull a kőre…
És látod, most a perc, és most az óra, hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen egy csipogó kis prédikációra, s “hiszek! tudom!”
– mosollyal továbbmenjek az úton,Ó és mit se féljek,
és mindent reméljek,megint gondtalan madár-módra éljek,
és felzendüljön újra énekem.
Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,
köszönöm, hogy prédikáltál nekem. Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése