BIZALOM
Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete szerint
és csodálatosan.
Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ad
elég fényt az úton.
Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugszik,
Hogy hordoz, hogyan vezet
Az csak Rá tartozik.
--------------------------------------
Az Isten küld,
Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,---
Hogy sugarai eleven tüzet
Amik arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét.
A testvéreknek, kik az éjben járnak,
Az Isten küldött szentjánosbogárnak
A felebaráti szeretetnek a lelkét szeretné megéreztetni ez a vers:
Forgatag utcák nyüzsgése között Az emberarcok rengeteg erdejében
Valami a szemembe villant: Egy szem, gyűlölködő,
Alattomos, didergető, Akár a meztelen gyilok,
Rám néz egy arc, Rút arc, kaján, sötét, gonosz.
Mint nyirkos ujjak illetése: Borzongat és taszít.
Szegény arc! Kegyetlen fátyol! Mi lehet mögötted?
Ez a szegény szem mennyi rútat láthatott,
Míg ennyi rútság civakodta át! E fül, e száj, ez orr
Ó mennyi rontó mérget szíhatott, Hogy ennyi ártót tud fecsegni szét!
Hány durva kéznek hány ökölcsapása
Szaggatta szét e boldogtalan arcon
Az Isten arca mását, Míg ennyi vadság, ennyi gyűlölet
És ennyi sárga undor ülte meg! Rettentő lajstrom ez az arc:
Annyi embernek annyi bűneit Kiáltja ég felé!
Testvér, megállj! Hadd fogjam át Melengető testvérkezemmel
Verejtékes, magányos ujjaid. Én szólni akarok veled:
Akarom hallani keserű titkodat! A szó kegyetlen zúzmarája
Kimondva: boldogan megolvad ajkadon.
Zord rejtvény, tán a kulcsod én vagyok.
Vert életed kietlen sok n e m-ére Tán ajkamon rügy ellik az igen.
Jöjj, fáradt bujdosó:Tán írva van, hogy bennem lelj hazát!
Testvér, a kezedet add!
---------------------------------

MEGBÉKÉLÉS,- Dömötör Ilona
Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
Neved dicsérő néma zsoltár.
Véresre zúzott életemmel
Nem akarok jajgatva járni.
Hadd csituljak el közeledben,
Verjen meg bárki, érjen bármi.
Palástod ráncában megbújok,
Mint szelídülő, dacos gyermek.
Mosolygok már s szepegve mondom:
A Te akaratod legyen meg!

------------------------------

Életre hívsz, Életedért:
Életre hívsz, Életedért, Meghaltál a bűneimért.
Nem-e világ lelkét vettem, Az Ő lelke él énbennem.

Hull a zápor, hull az élet, Ingyen adja, örök élet.
Ne e világ lelkét vedd el, Megment téged, a hiteddel.

Bűntörlő a drága vére, Ott lesz neved a könyvébe,
Ne-e világ lelkét vedd el, Ingyen adja, kegyelemmel.

Bűntörlő a drága vére, Menj be az Ő örömébe,
Ne-e világ lelkét vedd el, Megment téged, a hiteddel.

Hull a zápor, hull az élet, Ingyen adja, örök élet.
Nem-e világ lelkét vettem, Az ő lelke, az én lelkem. Lőrincz Sándor

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Ima
Bús estéken magányosan,  Mikor átjár a félelem.
Ágyam mellet lehajolva  Imádkozom térdemen.
Jó atyám, ki most itt vagy,  Meghallgatod imámat.
Kérlek szépen, adj kegyelmet  Eme bűnös világnak!
Tisztítsd meg a bűnösöket  Mindörökre a gonosztól!
Kíméled meg a szegényeket  Mindennapos gondjaiktól!

Légy kegyelmes és irgalmas, Jó Isten e földön.
Kíméld meg hű szolgáidat, S ne legyen az életük börtön!
Szeress minket úgy, Mint mi szeretünk Téged.
S mi hirdetjük itt a földön Majd tiszta üdvösséged.
Igyekszünk majd úgy élni, Ahogy nekünk kell.
Boldogságban, tisztességben, Makulátlan lélekkel.



Bocsájtsd meg hát bűneinket, Miket magunkkal hordozunk!
Hallgasd meg, most erre kérünk, Minden bűnös sóhajunk!
Bízunk benned magasságos, Ki ura vagy létünknek.
Kegyelmezz, hát szépen kérünk, Egyetlen földi életünknek!
Tégy csodát e világgal, Olyat, mi még nem volt!
Tisztuljon ki a viharos ég,  Had látszódjon az égbolt!

Süssön ránk a nap melege, Minden földi emberekre!
Vetüljön ránk lelked szeretete, A Te jó gyermekeidre!
Ennyit kérek ma tőled, Drága, Jó Istenem,
Most, hogy imámat elmondtam, Álomra hajtom fejem.
Legyen hát az álmom Boldog és igaz,
S kinek boldogtalan élete, Legyen számára az ima vigasz vétele! Boza Ferenc
--------------------------------


ISTEN VEZET
Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek.
Utat török, s nem árthat néked
Sötét völgy, vagy zordon hegyek,
Járj szárazon, vagy víz felett,
Orcámnak fénye hűn vezet.
Szememmel én vezetlek téged,
Kegyelmem is hűn támogat;
Nem engedem inogni lépted,
Bátran rám bízhatod magad,
Pusztákon át a mennybe fel
Erős karom hordoz, emel.
Szememmel én vezetlek téged,
Beváltom az ígéretet,
Ha napra nap jön, évre évek,
Ha szép napot ború követ,
Míg élted földi útja tart.
Megláthatsz színről-színre majd.
ford. Vargha Gyuláné.
--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,


ISTEN MUNKATÁRSAI
Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hívogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.
Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
Kifütyöl bár a februári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!
Letiprott földet verejtékkel ásunk,
Vetőmagunkat sírva hintjük el,
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.
De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!
Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér! Dömötör Ilona .
-----------------------