Isten mindent megtehet

„A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet”

4Mózes 14:7-8.

Ma reggel megakadt a szemem a „tejjel és mézzel folyó” föld képén. Elképzeltem. Hömpölyög a habos tej és aranysárgán, méltóságteljesen folyik a méz. Egyik helyen azt írja Pál, hogy szem még nem látta, ész elképzelni sem tudja, milyen csodás otthont készített az Úr az Őt szeretőknek. Ez a tej és méz is egy ilyen – az elképzelhetetlenül értékeset kifejezni akaró kép. Hidd el, az a „föld”, amit Jézus elkészített nekünk, igen-igen jó hely. Az az otthon olyan csodálatos, hogy édesebb a méznél, fehérebb, tisztább a tejnél, és el nem tudod még most képzelni. Neked akarja adni azt az Úr. Be akar vinni oda. Már 2000 éve elment, hogy helyet készítsen. Mindenkinek! Neked is! Hamarosan visszajön, hogy átadja a lakhatási engedélyedet. Számára ez lesz a legnagyobb öröm. Amikor a Neked készített otthon kapujában üdvözölni fog, és átadja neked otthonod „kulcsait”.

Gondold ma végig nagyon komolyan: Lehet-e valami fontosabb, értékesebb annál, minthogy egy olyan ország állampolgára lehetsz, ahol a „király” – a Te Istened – MINDENT megtehet. Ő már beleadta az Ő részét! És TE?

--------------------------------------

Isten cselekvő szava

„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.”

Ézsaiás könyve 55. fejezet 10-11. vers

Ha már veteményeztél, tapasztalhattad; a kertben látszólag a legnagyobb pazarlás a magvetés. Több száz magból jó, ha egyharmada megmarad és kihajt. És ha már kibújt a kis hajtás, akkor is annyi ismeretlen tényezőtől - időjárás, kártevők, stb. - függ, hogy megmarad-e, lesz-e és milyen lesz a termés.

E sok rizikó ellenére az egész világon mai napig általános szokás, hogy a már biztosat, a magot elássák a földbe, hogy ott megsemmisüljön, és ezáltal megsokszorozódjon.

Isten, mint magvető ugyanezt teszi. Megszólít, s neki elég, ha néha egy-egy szót meghallasz. Azt az egy szót pedig öntözi, táplálja és, ha hagyod csodát tesz benned. 

De hogy milyen nehéz engedni ennek a szónak, jól példázza az alábbi elképzelt történet:

Egyszer egy gyakorlott hegymászó több órás mászás után a fáradtságtól eltévesztette a lépést, megcsúszott a meredek sziklafalon, a karabiner kiakadt, ő pedig zuhanni kezdett a feneketlen mélység felé.

Szerencséjére esés közben jobb kezével még el tudott kapni egy kiálló követ, és ott csüngött a szikla peremén élet és halál között. Próbálta felhúzni magát, de sehogy sem sikerült. Ekkor így kiáltott fel: Istenem, csak most segíts! Mondd, mit csináljak?

Válasz azonban nem jött. Ekkor fogadkozva ismételte el kérését: Istenem, csak most segíts! Ha megmentesz, ígérem mindent úgy teszek, ahogy mondod.

Ekkor megszólalt az Úr: Ó, hányszor hallottam már ezt? A bajban mindegyik ezt mondja… Nem Uram - mondta a hegymászó - én komolyan neked fogok élni.

Rendben, akkor engedd el a követ! - válaszolt beleegyezően az Isten.

S a hegymászó méltatlankodó válasza oly sokszor gátolta meg az én életemben is Jézus szavát, hogy csodát tegyen, hogy megmenthessen: Engedjem el a követ? Csak nem gondolod, hogy megőrültem?

Te elég őrült vagy feladni magad, céljaidat és megtapasztalni Isten cselekvő szavát?

-------------------------------------------------------------

A hajnal szerelmese
Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek,
A nagy szemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.
Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé. --