A szomorúság fajtá

"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez." 2Korintus 7:10.
Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között?
Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság.
Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság.
Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság.
De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled.
Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha vélt vagy valós igazadat nem fogadják el – ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni.
De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magad a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el.
Ne igazold hát mindenáron önmagadat!
Engedj szabad folyást könnyeidnek!
Nézz a tükörbe és mondd: - Ó én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben benne vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?
És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted:
Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!

-------------------------------------------------------------

A megújultak kérései Ezékiel 36,33–38
Különös azt olvasni, hogy „még azt is kérheti tőlem Izrael háza, hogy ezt tegyem
velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat”. Hát nem kedves
előtte mindenkor megtérőkért imádkozni, nem örül annak, ha növekszik a
gyülekezet, az ő népe? De igen, az embertársainkért való imádkozás „jó és
kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,
és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,3–4). Ám nem minden időben
van meg életünkben az az alap, amelyre építve Isten megadhatná kérésünket.
Nem elég megtérőkért sóvárognunk azért, hogy imaházaink üres padjai
megteljenek üdvözültek sokaságával! Mindenekelőtt megújulásért kell könyörögnünk,
hogy a körülöttünk élők megláthassák mindaz, ami történik,
több emberi munka eredményénél. Megújulás nélkül minden növekedésben
benne van a mások előtt való tetszelgés lehetősége és a lelkiismeret önmegnyugtatása.
Meg kell látnunk, hogy Isten megújítása nélkül csak romokat –
olykor díszes és tetszetős romokat – tudunk építeni.
Amikor Isten megújító és helyreállító munkája végbemegy rajtunk, akkor
átélhetjük, hogy nemcsak könyörgünk megtérésekért, hanem „tele lesznek a
romba dőlt városok emberek tömegével”...
----------------------------------------------------------

Keresztyén házirend Kolossé 3,18–21,- „ Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek. Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak. Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek.

Jó olyan igéket olvasni, amelyek a keresztyén családok jó rendjéről tesznek bizonyságot. Hiszen mindannyian fontosnak tartjuk, hogy rendezett családi életet élve örömteli, szeretettel teljes és harmonikus körülmények jellemezzék otthonunkat. Fontos megértenünk újból és újból, hogy a jó rend kialakulásában mindannyiunknak megvan a maga feladata.                             Legyünk feleségek vagy férjek, gyermekek vagy szülők, meg kell tanulnunk a magunk
kötelességeit teljesíteni. Gyakran jobban tudjuk, hogy mi a másik kötelessége,
hol kell megváltoznia ahhoz, hogy rendezettebbek legyenek a dolgaink.
De vajon azt is ilyen világosan tudjuk-e, hogy nekünk mit kell tennünk? Ha rendezett
családi életet, Istenről tanúskodó jó rendet, őszinte szeretetközösséget
akarunk a családunkban, azzal kell foglalkoznunk, amit nekünk tanít az Úr.
Gyermekekként meg kell értenünk, hogy a szülőknek való engedelmesség
Isten előtt kedves cselekedet. Feleségekként meg kell értenünk, hogy a férjnek
való engedelmesség nem valami régimódi dolog, hanem az Úrban illő viszonyulás.
Férjekként meg kell tanulnunk úgy szeretni feleségünket, hogy ezzel
segítsük az engedelmességüket. Szülőkként pedig tanulnunk kell a gyermekeinkre
való odafigyelést, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. Imádkozzunk
azért, hogy készek legyünk Istenben és Istentől tanulni.

--------------------------------------