Aki téged elutasít, önmagát minősíti.
Az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem amit eltűrünk.
Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki.
Két tűz között perzselődve égünk el mind! Mely a jobb választás: magány vagy szerelem?
Sohase mond: elveszítettem, mond: visszaadtam.
A boldogságnak a legnagyobb titka, hogy egyetértésben élünk önmagunkkal.
Ha csalódsz azon emberekben, kik legszentebb érzéseid bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, hanem te, mert rosszul választottál.
Ha félsz ne tedd, ha teszed ne félj!
Hinnünk kell, hogy szerethet még bennünket valaki, de nekünk is tudnunk kell szeretni.
Ami Istenből látható elég nekem, ahhoz, hogy higgyem azt is ami benne láthatatlan.
Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk, meg kockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.
Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk éppen a hitünk, teszi megtörténté. És úgy vélem, semmi sem történik meg addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne.
Csak légy, aki vagy és beszélj szíved mélyéről, ennél többet senki se tehet.

---------------------------------------------------------------

A szeretet mindent megold
Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: “Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “
"A ház ura itthon van?", kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon.
"Akkor nem mehetünk be, felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
"Együtt nem mehetünk be a házba," felelték.
"Miért nem?" Kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
"Az ő neve, Jólét," mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta,” Ő a Siker és én vagyok a Szeretet.” Majd így folytatta, “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.”
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. „Ez nagyszerű!!”, mondta. „Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”
A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. „Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!”
"Hallgassunk a menyünkre," mondta a férj a feleségének.
"Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, „Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.”
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, „Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?”
Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.”
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

KÍVÁNOM NEKTEK...
- Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét, és könyörületet. - Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.
- Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet, és megújult erőt.
-Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet, és bátorságot.
Forrás: email - Vágott Edit

-------------------------------------

Örülj!

"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!" (Nehémiás könyve 8:10, MBT)
Egy kisgyerek baktatott haza az istentiszteletről a nagymamájával. Ahogyan Pest egyik forgalmas terén haladtak keresztül, meglátott egy szamarat a kordéja előtt szomorkodni. Lógott a feje, lógott a füle, lógott a farka, és a szemhéja is mintha szomorúan csúszott volna lefelé. A kisfiú nézte, bámulta, majd megszólalt: "Nagyi! Ő is hívő?" Gyermeki őszinteség, amin minden felnőtt mosolyog, mert van benne egy jó adag igazság. A mindennapi életben a vidám embereket nem mindig tartjuk mosolyra derítőnek. Sőt, néha besoroljuk őket a legidegesítőbbek csoportjába. A hívők terén még ennél is szigorúbb a mérce. A böjt, a visszafogottság és a szomorkodás a mértékadó. Ki hallott már 40 napos vidámságról, ami előkészítene egy nagy vallási ünnepet? Pedig van okunk örülni! A megváltás és az örök élet reménye az első ok! És ha végképp nem találunk rá más okot, akkor fontoljuk meg ezt: muszáj gyakorolni! Mert meg van írva: "Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (Ézsaiás 35:10)
És hadd jusson belőle másnak is...