Dániel 5: ^5-…….. „hirtelen feltűnt egy emberi kéz a királyi palota falán, a mécstartóval szemben, és írni kezdett a meszelt falra 23-A Felséges Istent pedig, akitől az életed és a sorsod függ, nem tisztelted. ^24- Ezért küldte Isten ezt a kezet, hogy írja fel a falra e szavakat: ^25 - mené, mené, tekél, úparszin.^26 –Ennek jelentése pedig a következő:                                                                        Mené^[e] — Isten megszámolta uralkodásod napjait, és véget vetett uralmadnak, ^27 -Tekél^[f] — Isten mérlegre tett téged, és hiányosnak talált,  ^28 -Perész^[g] — Isten elvette tőled királyságodat, és felosztotta a médek és perzsák között.”

Emőd Tamás -INTELEM A BIBLIÁBÓL.
Mennyi vad aggodalom, Izgalom és mozgalom.
Meddig áll a vigalom? Lángírás van a falon!
Meddig a víg forgalom, Zene, dana, vigalom,
Tánc, citera, cimbalom? Lángírás van a falon!
Meddig sürög a malom, Ekenyom a talajon,
Toll, ceruza, cirkalom? Lángírás van a falon!
Reng a határ, a halom, Reszket a húr a dalon,
Hűl a hal az asztalon. Lángírás van a falon!
Hasztalan a vigalom, Hasztalan a siralom,
Nincs ellene hatalom: Lángírás van a falon!

-------------------------------------------

A SZERETETRŐL

Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet: Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell .Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell. Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyűlöl.
-------------------------------------
KÖVESSÜK ŐT

Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt,
Vérző igaznak igaz könnyet áldoz…
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár – akár a Golgothára –
Kövessük őt!

-----------------------------------------

PÁRBESZÉD.

„Ugye apám, az ég, A szép csillagfátyol –
Távol van mitőlünk?” - Szédítően távol!

„S Isten úgy-e azért Lakik a magasban,
hogy mindent jól lásson?” - Azért lakik ottan.

„Odaszállni mért nincs Az embernek szárnya?”
- Fiam, az imádság Fölemel hozzája!
--------------------------------------
Sok folyón átkeltem,

Sok folyón átkeltem,
Mégsem lelem a helyem.
Mondd mi vár rám még
Mikor fog várni az ég?

Meddig sodródom zátonyok
És éles sziklák között?
Mikor érem el a
Végső kikötőt?

Megtört testemmel
Kábán ballagok
Oda sem figyelek
Hogy merre haladok.

Eljön majd a perc,
Ehhez kétség se fér,
Mikor a felkelő nap, az
Örök hazában ér.