Évezredeken át.
Évezredeken át Megalázta magát:                                                                                       Gyermektestet öltött magára, leszállott a mennyből a földre,                                                         bűneinket hogy eltörölje vére árán, szörnyű keresztjén…                                                                 Így lehetek én is keresztyén. Füle Lajos
 -----------------------------------------
 Akkor
 Fényben fürdött fenn a Tejút… A száz ezer csillag közül
egyetlenegy hajdan kivált,kis Betlehem fölött megállt.
 Akkor testté lett az Ige, népén az Úr megkönyörült. Füle Lajos
------------------------------------
Ha csendben lennél
Ha csendben lennél… Lenne rá okod tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet, mikor VALAKI nyitja füledet,
s, az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád – a földi zaj helyett – égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost, s véget nem érő ünnep jönne most!Füle Lajos
------------------------- 

AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT Luk 2,10
Annyi itt a szomorú ember, a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért állok Elődbe, JÓ URAM.
Az angyalokkal ezt ígérted a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek, melegítsen át, mint a Nap,
az az öröm, mit JÉZUS által adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban. Ő… ISMÉT eljön !Füle Lajos

----------------------------------------------------

Reményik Sándor: ,-János evangéliuma

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttire fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek — mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.
De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, – József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik – vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen őrvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:                                                                                            Kezdetben vala az ige. S az Ige testté lőn. 1939

--------------------------------

ÉLETÜNK ARANYA . 
„Sáfáraim!“ – intett az Úr. S ma olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt. Sok láthatatlan aranyunk.
Olyan csodálatos vagyon. Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk, soha nem sejtjük, van-e még?
De egy is olyan hatalom:egy óra… röpke pillanat…
kenyérré lehet koldusasztalon… lehet meghajlás Isten-kéz alatt…
boldog felfelé szárnyalás… bilincses, átkos kötelék…
Odaadhatjuk játszva semmiért – – és lehet mindenre elég.
Életet nyerhetünk vele,s szétszórhatjuk haszontalan…
…De soha egyikünk se tudja, melyik az utolsó arany. Túrmezei Erzsébet

------------------------------