Példabeszédek 22:6

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

„Hallgass rám fiam: ezeket a szavakat szeretettel mondom, miközben kezecskédet a párna alá téve alszol. Bejöttem szobádba. Pár perccel ezelőtt még a dolgozószobámban voltam. Olvasgattam és közben lelkiismeret furdalásom volt. Nem szűnt meg és azért jöttem ide ágyad mellé.

Sok gondolat merült fel bennem: megaláztalak, mikor iskolába készülve nem mosakodtál meg, hanem csak a törölközővel végigtörölted az arcodat és a cipődet nem akartad megtisztítani. Amikor holmidat végigszórtad a nappali padlóján, szintén megszidtalak.

Reggeli közben is elkaptalak, mert rákented a gyümölcsízt az asztalterítőre és olyan gyorsan ettél, mint egy kiéhezett zsákoló, ráadásul még az asztalra is rákönyököltél. Annyi vajat kentél a kenyérre, hogy az nem igaz. Amikor elkezdtél játszani, és amikor mentem a vonathoz utánam kiabáltál:

-          Szervusz papi! – engem ez nem érdekelt, hanem rád szóltam:

-          Húzd ki magad, ne legyél púpos!

Az egész újból kezdődött estefelé, mikor megérkeztem. Ott térdeltél a nappali közepén, nadrágod félig lecsúszva és a lyukas zoknidból kilógott a lábad ujja. Barátaid előtt is megaláztalak, és azt mondtam, hogy egy pár új zokni minden másnál többet ér. Meg is jegyeztem, ha neked kellene beszerezni, biztosan jobban vigyáznál rá.

Hát arra emlékszel-e, amikor egyszer – attól tartva, hogy zavarsz – félénken léptél be a szobámba, ahol olvastam. Amikor fölemeltem a tekintetemet, akkor még jobban megijedtél, és amikor rád szóltam, hogy mit akarsz, egészen összerezzentél. Nem szóltál semmit sem, csak repültél felém, karjaidat a nyakam köré fontad, megcsókoltál és karocskáid úgy szorítottak, mintha a jó Isten adta volna nekik az erőt.

Igen, fiam, akkor az újság kicsúszott a kezemből és félelem fogott el. Mi történik velem? Lassan szokásommá válik, hogy állandóan letollak, semmi másért, csak azért, mert gyermek vagy még és nem felnőtt. Azért jöttem ágyacskád elé, mert nagyon szégyellem magam. Ígérem, holnapra már jobb apa leszek. Szenvedek, ha fáj valamid, nevetek, ha jókedved lesz és megharapom a nyelvem, ha türelmetlenségemben durván szólnék hozzád. Arra fogok gondolni: „Még csak gyermek, még csak kisfiú.”

Most amikor itt térdelek ágyad előtt, megértettem végre, hogy még csak gyermek vagy. Úgy érzem, hogy mindig sokat vártam tőled, nagyon sokat.

Mindig túl sokat várunk… másoktól. Bruno Ferrero nyomán

----------------------------

 Prédikátor 5:6,_ Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen, és ne mondd Isten követe előtt, hogy ez tévedésből esett meg. Miért háborodjon föl Isten beszéded miatt, és miért pusztítsa el kezed munkáját?

 „… Istenen kívül hozzánk hasonló teremtmények is feszült figyelemmel kísérik életünk minden lépését. Ők, az angyalok, elviselhetetlennek tartják egykori vezetőjük, Sátán vádaskodó lelkületét, hiszen megkönnyebbülve szabadultak meg jelenlététől, amikor Krisztus áldozata után el kellett hagynia a mennyet („a mi atyáink vádolója levettetett” – mondják, Jel 12:10). Az angyalok a mi győzelmes életünkben érdekeltek, ebben vállalnak és nyújtanak messzemenő segítséget – becsüljük hát meg, hogy vannak teremtmények is, akik előtt mindennap nyitott az életünk. Ne csaljunk, ne hazudjunk az ő színük előtt, mint ahogy egy hozzánk hasonló ember jelenlétében sem biztos, hogy mindazt mondanánk és tennénk, amit távollétében gyakran megengedünk magunknak.”.                                                                           Reisinger János: A Biblia az angyalokról (Gyakorlati következtetések)

--------------------------------------------

 II Timótheus 4:7-8,- Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.                                                                          
Jó néhány évvel ezelőtt a Sattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult…. mindegyikük. Az egyik Dow-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.
Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.

Zsoltárok 141:3-5 ,- Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!  Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.
a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítész, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.
A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb
nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek
és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz
az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás
dicsőségét,
a hallgatás alázat.
A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő
neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.
A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63) Teréz Anya