"Árulkodó Júdás! 

„A rágalmazó elárulja a titkot, de a hűségeslelkű elfedezi a dolgot.” Példabeszédek könyve 11. rész 13. vers

Egy másik bibliafordítás így adja vissza (Szent István Társulat):

^„A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott.”

Sokat gondolkodtam azon, mi a különbség az árulkodás és a pletykálkodás között. Ugyanis számomra elég nehezen különíthető el a kettő.

Aztán így fogalmaztam meg magamnak: árulkodás = amikor valami 100%-ban igaz, s valaki titokként rám bízta, én meg felelőtlenül tovább adom.

A pletyka 50%-ban igaz lehet, ezt is felelőtlenül tovább adom és hógörgeteg lesz belőle.

Vannak hivatások, ahol a titoktartás kötelező. Pl. orvos, lelkész, ügyvéd, katolikus pap.

De lehet, hogy épp benned bízott meg valaki annyira, hogy megosztotta veled élete nagy titkát, betegségéről, vagy házasságáról. És meggondolatlanul tovább adod.

Te hogy éreznéd magad az ő helyében? Ha mondjuk, valahonnan visszahallanád, amit csak neki mondtál el!

A pletykásról meg hadd álljon itt egy kis történet.

A falu pletykása elment a paphoz, hogy meggyónja bűnét. Feloldozást várt. A pap a következőt mondta: Asszonyom, fogjon egy tollpárnát, aztán holnap reggel hat órakor, menjen fel a templom tornyába, oda, ahol a harangok vannak, tépje fel a párnát és rázza ki belőle a tollat. Majd jöjjön le, és egyenként szedje össze az összeset, majd jöjjön vissza hozzám.

De hát ez képtelenség – felelte az asszony.

Valóban. De ugyanilyen felelőtlenség a pletyka terjesztése is –válaszolta a pap.

Légy megbízható és hiteles! Kérd Istent, tegyen lakatot a szádra, bármennyire is kikívánkozna belőled egy-egy információ. De arra is kérheted, adjon neked megértő szívet, bátorító szavakat, és segítő kezet, hogy a rád bízott titkok igazán jó helyre kerüljenek.

Üdvözítő kapcsolat

   "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből." (János evan. 10:27-29)

"Állj!" - ez egy nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt, nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom, azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és szeretem őt.

"Jöjj!" - hangzik Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat, magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül. Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és határozott hangját.   Hallgass ma Őrá!

--------------------------

II. Timótheus 2:5,- Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.

„Amíg a földön élünk, szüntelenül támadásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára türelmünket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, keresztény vonások fejlődnek ki jellemünkben. Ha Krisztus bennünk lakik, kedvesek és elnézőek ( nem a legjobb szó erre, inkább elfogadóak - A Szerk.) leszünk, türelmesek a bosszantások és ingerlő körülmények között is. Napról napra és évről évre mindinkább legyőzve énünket nemes lelkű emberekké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként, de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül nem tudjuk megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Isten a mi közreműködésünk nélkül nem teszi nemessé jellemünket és életünket. Akik kitérnek a harc elől, azok nem ismerik meg a győzelem ízét és örömét sem.”  E.G.W: Válaszd az életet