Milyen a szeretet?

 Milyen a szeretet?

„ Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.” (Egyszerű fordítás) Korinthusbeliekhez írt 1. levél 13:4-7

Fabiny Tamás: A szeretet himnuszának mai tolmácsolása.

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.

A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.

Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.

Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben.

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.  Forrás: CREDO 1999.1-2.

--------------------------------------

Vádlott, álljon fel!

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek." Máté evangéliuma 7:1-2

Azon a hatodik napon Isten valami különlegeset alkotott. Leült a porba, és egészen belemerült a munkába. Igen, ő lesz majd a több napos, aprólékos, tökéletes teremtés koronája. És gyúrt, formázott, simított, karcolt, vizezett, nyújtott, lapított és kiemelt, szögletessé tett és lekerekített. Emberré dagasztotta a sarat, a saját képmására készítette el, és fölé rendelte a földi teremtményeknek. Hatalmat adott neki, szabad akaratot, dönthetett jó és rossz között. Az egész Föld az övé volt, az állatok és növények engedelmeskedtek neki, és kormányozta Éden harmóniáját. Kapott jogokat, kapott feladatot, kapott uralmat, de egy dolgot nem: ítélkezést. 

Aztán jött a kígyó, és amit az Ember kapott, eljátszotta, átjátszotta az ő oldalára. Ma pedig már a feladatunkat sem akarjuk végezni, csak az kell, ami nem lehet a miénk. Dönthetnénk felelősségteljesen jó és rossz között, ám nekünk inkább az a hatalom kell, ami megmondja, mi a jó és mi a rossz. Bár az ítélet nem a miénk, azóta is ezt gyakoroljuk életünk minden percében. 

Embereket írunk le vagy emelünk fel a piedesztálra, de mindig igazságtalanul. Nem hallgatjuk végig a másik véleményét, hanem már kész is agyunkban a lesújtó válasz: az ő hibája volt. Nem engedjük meg, hogy magyarázatot adjanak az egyes jogosan feltett miértekre, hanem már gyártjuk fejünkben a saját magunk szerinti válaszokat. 

Ítélünk minden irányba, és legtöbbször későn ébredünk rá, hogy ez nem a mi feladatunk lenne, de addigra már vérzik a nyílt seb a másik szívén, a gyógyulás pedig túl lassú és körülményes. 

Hát legyen vége ennek! Legyen vége az ítélkezésnek, a hátrányos megkülönböztetésnek, és végre végezzük azt, amire teremtve lettünk! Te és én döntsük el, hogy mától fogva nem azt tesszük, amire nem hívott minket Isten, hanem azt, ami az igazi feladatunk. Te és döntsük el, hogy nem avatkozunk bele Isten jogkörébe, nem játszunk mások életével, hanem az Ő szeretetét fogjuk feléjük közvetíteni. 

Sem te, sem én nem tudunk igazán igazságos és kegyelmes ítéletet hozni. Ne is próbáljuk ezt kivenni Isten kezéből! Legyen Övé az ítélet, miénk pedig a kegyelem! 

2015-04-20

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A korabeli vallási vezetők úgy gondolkodtak, hogy aki különb a többi embernél hitében, erkölcsös életfolytatásában, az nem ereszkedik le vámszedőkhöz, és egyéb a társadalom peremén elhelyezkedő emberekhez. Jézus pedig azt mondta: Mindenkihez jöttem! Mindenkit keresek, hogy Istenhez közelebb kerüljön, és ez nem függ attól, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a társadalmi ranglétrán hol a helye. Az írástudók és a farizeusok megvetették Jézust, amiért Ő egy asztalhoz ült bárkivel. A bűnösök barátjának nevezték Őt. Pontosan azért, mert hatalmával másokat megmenteni, szolgálni igyekezett. Ez a közöttetek ne így legyen hatalmas figyelmeztetés a mindenkori tanítványok felé. Azt jelenti ez, hogy lássátok meg mi van a világban, de látnotok kell azt is, hogy én, a Megváltótok, milyen példát adtam elétek. Jézus a hatalmát szolgálatra használta, vagyis rávilágított arra, hogy akinek hatalma van, akkor teszi vele a legjobbat, ha mások szolgálatára használja. Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. – Ezt mondja Jézus. Nem éppen szokványos gondolatok ezek. Teljesen idegen ez a gondolkodásmód a világtól. Nem is sokan gyakorolják. Esetleg felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy milyen könnyű ezt kimondani. De lehet ezt egyáltalán gyakorolni?  Jézus hitelessége abban áll, hogy Ő nemcsak beszélt valamiről, hanem a gyakorlatban is megélte. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Nincs csodálatosabb dolog, mint a keresztények békessége Istenben.