Beszélj Jézusról! Beszélsz az üzletről, pénzről, földről, házról, anyagi jólétről, földi boldogságról. Dicsekszel erőddel, kérkedsz szépségeddel, S azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb ember. De hallgatsz Jézusról, mélyen mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy bátor ember?  Beszélsz a tavaszról, nyárról, őszről, télről, Változó időkről és a jó termésről. Beszélsz barátodról, szomszédról, családról, régi jó időkről, apádról, anyádról. De hallgatsz az Igéről, mélyen, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy hívő ember?  Beszélsz történetről, az ősi világról, Rómáról, Athénről, filozófiáról. Beszélsz tudományról, régi kultúrákról, bolygó csillagokról, az ásványvilágról. De nem szólsz az üdvről, hallgatsz, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint keresztyén ember?  Vagy tán szégyelled Őt, a nagy Lélekmentőt, Ki nem szégyell téged bűnöst, elveszendőt?! Ezt hirdeti néked a Golgotai Kereszt, Civilizált ember, mikor érted meg ezt?

--------------------------------

Andreas Gryphius
Szonett a kenyéradó Úrról
Akarsz továbbra is, te bús szív, búslakodni?
Nyeled keserűen a száraz kenyered?
Italod sós-fanyar könnyekkel kevered? –
Urad halálosan szeret! Ha nem tud adni
Tanácsot senki, Ő nem fogja megtagadni.
Éhséget nem tűr Ő, megadja így neked
A kínban ételed. Áldván a keveset
Megsokszorozza Ő. Ha népét jóllakatni
Akarja s oktatni Fülöpöt, elfut az
Ínség. Ó, éhezd Őt mikor magát, igaz
Mennyei kenyeret, úrvacsoránkban adja!
Ha nincs próféta már, ha Sálem torz Igét
Hall Mózes székiből: Rá néz város, vidék.
S az elepedtet Ő hajlékába fogadja.
Andreas Gryphius – Szénási Sándor


Beszélj Jézusról! Beszélsz az üzletről, pénzről, földről, házról, anyagi jólétről, földi boldogságról. Dicsekszel erőddel, kérkedsz szépségeddel, S azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb ember. De hallgatsz Jézusról, mélyen mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy bátor ember?  Beszélsz a tavaszról, nyárról, őszről, télről, Változó időkről és a jó termésről. Beszélsz barátodról, szomszédról, családról, régi jó időkről, apádról, anyádról. De hallgatsz az Igéről, mélyen, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint egy hívő ember?  Beszélsz történetről, az ősi világról, Rómáról, Athénről, filozófiáról. Beszélsz tudományról, régi kultúrákról, bolygó csillagokról, az ásványvilágról. De nem szólsz az üdvről, hallgatsz, mint a tenger. Mért nem beszélsz róla, mint keresztyén ember?  Vagy tán szégyelled Őt, a nagy Lélekmentőt, Ki nem szégyell téged bűnöst, elveszendőt?! Ezt hirdeti néked a Golgotai Kereszt, Civilizált ember, mikor érted meg ezt?

Füle Lajos:
Emberek Jézus nélkül
Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén…
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
Vonja őket hiú reménység,
ott születik s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén…
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind-mind elestén…!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!(Füle Lajos)

--------------------------------------

MA,- Túrmezei Erzsébet.

Erődet egy napra kérem. Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem, amire ma van szükségem.                                                                              Minden napnak más a terhe. Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap mit mérsz Atyám, gyermekedre.
De egyben bizonyos vagyok: megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem, s holnap is rátalálhatok.                                                                                      Ma légy velem Szentlelkeddel, hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet, holnapig se szakadjon el!
Hiszen irgalmas hű kezed új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által napjaimat, életemet.                                                                                                      Lépésről lépésre vezet. Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem legutolsó lépésemet.

-------------------------------

MIT MONDJAK, NEM TUDOM…

Ha tudnám…
Ha tudhatnám a szót,
a varázsigét,
hogy visszanyerné, akinek kimondom
elveszített hitét.
Ha tudhatnám a szót, a varázsigét, –
de nem tudom,
csak nézek tanácstalan, hallgatag.
Ha ismerhetném annak életét,
akivel éppen szemben állok!
Milyen hatások
után találkozott velem?
De semmilyen szót nem találok.
Mit mondjak, nem tudom…
Uram, a nagy úton
csodatevést tenni nem akarok,
de egy szót, hogyha megadod,
mondanék mindenkinek
(magamtól szólni látod, nem merek),
hogy felcsillanna szeme,
dalba fogna szíve,
kacagna boldogságban,
lehullna egy imában,
kiáltaná:
Elvesztettem, de megtaláltam! –
…Én állok csak. Ő elmegy.
Mázsárnyi terhek nyomják.
Ha tudtam volna a szót, amit várt!
…Uram, a szót súgd, add belém!
Kárász Izabella  “Fényből fényességet” 

-----------------------------------

HÉTKÖZNAP – JÉZUSSAL

Nem híg romantikát, nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet – de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan járhassak mindig veled.
Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd: legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen, utam, sorsom: a kereszt.
Hordoztad válladon, vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát. S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért: követlek mindenen át.
Húsvét titkát hiszem. A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt
s magába zár a föld: fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó! Örök életünk van,
így munkánk az Úrban sosem hiábavaló. Siklós József

------------------------------------