Isteni játszótárs

„De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok.” Mt 11, 16-17
Ácsi az egész! Jézus behúzza a kéziféket és megáll. Tudom, költői kérdést tesz fel, mikor megkérdi, mihez hasonlítsa ezt a nemzedéket, de a hasonlat megdöbbentő. Mintha ma azt mondaná: „Nézzetek már magatokra! Olyanok vagytok, mint a gyerekek. Se én nem kellek, se Keresztelő János. Se zene, se sirató.”
Számomra megdöbbentő, hogy Jézus itt korabeli gyerekjátékokról beszél és ellenfeleit azokhoz hasonlítja, akik oda se figyelnek a játszó gyerekekre. Megdöbbentő és mégis olyan jellemző. Volt olyan teológus, aki azt mondta, hogy ez alapvető tulajdonsága Istennek: játszik. A teremtés sem volt neki fáradtság; olyan volt, mint egy hatalmas játék. Vajon Ő és Weöres gondolták jól?
Az okosok szerint a játszó ember fontos tevékenységet fejez ki – cselekszik, tevékenykedik –  alkot. Az emberi kultúra a játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki. Nem az a kérdés, mit és mennyi idő alatt értünk el, az a kérdés, meg tudjuk-e érteni a játék örömét? Merünk-e olyan felnőttek lenni, hogy kimondjuk: „csak az boldog, ki játszhat?”
Én szeretek játszani. Egyszerre halálosan komoly és minden versenyt kikacagó. Nem lehet kinőni, mert tele van az élet paradoxonjaival, megoldatlan feszültségeivel. Ki a barát és ki az ellenség? Ki győz és ki veszít? A győzelemtől lesz jó az élet vagy a játéktól? „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Mennyire másként szólnak a jól ismert jézusi szavak… Manapság mindenki nyerni akar, pedig a győztes így (igaza van Coelhónak) egyedül marad.
Mi ne így játsszunk, TeSók!
Játsszuk azt, hogy elégedett polgárok vagyunk!
Játsszunk demokráciát!
Játsszuk azt, hogy tudunk beszélgetni egymással!
Játsszuk azt, hogy hiszünk a jövőben!
Játsszuk azt, hogy Kárpátalján meg lehet maradni magyarként!
Játsszuk azt, hogy mindennap felfedezünk valami újat a világban és önmagunkban!
Játsszuk azt, hogy játék az élet!
Játsszuk azt, hogy nem játék az élet!
Kezdjünk játszani! Ne a drukkerekre vagy ellendrukkerekre figyelve, hanem magára a játékra. A játék ugyanis valóságot teremt. Megváltoztat, kimozdít a komfortzónánkból és tanulásra serkent, kihívást állít elénk.
 Jézus azért lépett ki az örökkévalóság komfortzónájából, hogy tovább vigyen minket a komfortnál. A saját bőrén mutatta meg, amit a saját bőrünkön megtanulhatunk: hogy mégis szeret az Isten. Így van értelme az életnek, a játéknak. Nagy szavak helyett menjünk ki játszani a tágas térre! Komolyan véve a keresztyénséget, mégis kötetlenül, örömmel megélve, mint a legjobb játékokat. A szavak bent maradnak a Bibliában. Isten Szentlelke nem. Hallgassunk rá! Játszani hív a szabadba.  Laskoti Zoltán

--------------------------------------------------------

"Minden forrásom belőled fakad." 87. Zsoltár 7. verse

 Ahogyan  megszólított az Úr ezen az igén keresztül, nagyon elgondolkoztam. Tényleg minden forrásom Ő belőle fakad? Mindenhez Ő belőle merítek erőt? Mindenemmel Ő hozzá fordulok? Minden új napom Ő vele kezdődik? Mindenért Ő neki adom a dicsőséget? Elvezetett a Szent Szellem a János evangéliuma 4. részéhez. Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal.

János 4:10 Jézus így válaszolt: 

"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, 

aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, 

és ő adott volna neked élő vizet." 

Ismered Isten ajándékát? Ismered Isten legnagyobb ajándékát? Ismered Őt? Kértél tőle élő vizet? Találkoztál Jézussal? Ha nem, Ő azt mondja neked: Kérjél tőlem, és én adok neked élő vizet. Jézus Krisztus a legnagyobb ajándék, amit az emberiség valaha is kaphatott. Amikor felismertem életemben először, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, kértem tőle az élő vizet. És Ő adott.

Nagyon sokszor bejön az életünkbe a testi síkon való gondolkodás:

János 4:11-12 Az asszony így szólt hozzá: 

"Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: 

honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, 

Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, 

sőt fiai és jószágai is?" 

Sokszor csak a testig tudunk elmenni gondolatainkban, cselekedeteinkben, nem tudunk elrugaszkodni a földtől és szellemi szinten betekinteni Isten ígéreteibe hit által. Jézus Krisztus nagyságát meg kell látnunk, Ő sokkal nagyobb minden földi dolognál, minden láthatónál, hit által meg lehet, meg kell ragadni ezt a valóságot. Ő hatalmas!!!

János 4:13-14 Jézus így válaszolt neki: 

"Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, 

soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." 

Az a forrás, amelyet Isten bennem fakasztott, 

egy örök életen át tud táplálni élő vízzel. Ezt Ő adja.

Szomjazik a lelkem utánad, Uram! De te megelégítesz élő vízzel. 

Mert belőled fakad minden forrásom.

Mindannyiunk szelleme szomjazik valami után, amit sokszor az ember nem tud megfogalmazni. Jézus megfogalmazza: aki abból iszik, amit Ő ad, soha meg nem szomjazik!!! SOHA! Az a forrás, amely Istenből fakad, soha nem apad ki! SOHA! Van egy mondás: soha ne mond, hogy soha! Ez nagy igazság, mert az ember sokszor kimondja, hogy soha nem teszem ezt, vagy azt, de még is megteszi újra meg újra. Jézus viszont azt mondja, hogy soha nem szomjazol meg, ha Ő belőle merítesz, és ez így van, mert Ő az Igazság, Ő nem változik, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

Felfakadtak az élő víz forrásai sok emberben, akik hittek kétezer évvel ezelőtt.                          Azóta Isten fakaszt forrást mindenkiben, aki kéri Tőle. Aki felismeri a legnagyobb ajándékot! Ő a világ üdvözítője. Ismerd fel Őt!

János 7:37-39 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: 

"Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 

Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, 

annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" 

Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni,..."

Jézus ma kiált mindenkinek, hogy ha van valaki, aki szomjazik, menjen oda Ő hozzá és igyék! Ó Istenem, milyen csodálatos az a forrás, amelyet bennem fakasztottál.                  Ez a csodálatos Szellem, akit küldtél. Jöjj te is, aki szomjazol, igyál az élet forrásából.

Igen Uram Jézus, minden forrásom belőled fakad,

 Minden új lehetőséget Tőled kapok,

Minden új napom Veled kezdődik,

Mindenemmel Hozzád fordulok,

Mindenért Neked adom a dicsőséget,

 Minden dolgomhoz Belőled merítek erőt,

Mert a Te Szellemed megelégít engem.

Szomjúságom csak Te tudod lecsillapítani.