Igen, ezek vagyunk mi…

Egy szent ember egy nap Istennel beszélgetett. Mondta neki:

 - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezette a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szent nagyokat nyelt a látványtól. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Látszott rajtuk, hogy éheznek. Mindegyikőjük kezéhez egy hosszú nyelű kanál volt odakötözve. A kanállal elérték ugyan a ragus tálat, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amit a szent ismét szívesen megkóstolt volna. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondta Istennek:

- Látom, hogy ez a mennyország, de nem értem mi a különbség oka!
- Ó, pedig ez egyszerű – válaszolta Isten – ez igazából csak hozzáállás kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondoltak. A kikanalazott finom falatokat nem adták másnak.

A Pokol és a Mennyország is bizony gyakran itt van a Földön.

----------------------------------------

Elgondolkodtató

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát:

-  Nos, mit gondolsz erről az útról?

-  Nagyon jó volt apa!

-  Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-  Igen.

-  És mit láttál meg mindebből?

-  Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben. A kisfiú még hozzátette:

-           Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Jézus nálad is zörget

Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).

A festő kisfia megszólalt:

- Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr Jézus nem is tud bemenni!

- Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”

Vékey Tamás

Mi a legfontosabb?

Egy filozófusprofesszor előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?

- Igen – hangzott a válasz.

Ezután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy tele van az üveg. Ezután a professzor elővett egy doboz homokot és azt kezdte beletölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

- És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete.

A kövek a fontos dolgok: a családod, a partnered, a barátaid, az egészséged. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, esetleg az autód. A homok az összes többi apróság. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a köveknek és a kavicsoknak. Ugyanez történik az életeddel is. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

Tehát fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel, vidd el a párodat táncolni, szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.

Először a kövekre figyelj, azokra, amelyek igazán számítanak. Állítsd be a pioritásokat. A többi csak homok.