Éjjel nappal hirdetni Isten kegyelmét .

                          

 „Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!” (Zsoltárok könyve 91. fejezet 2. vers)

„Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és Páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.” (3-7. vers)
Milyen jó dolog ebben a katasztrófákkal teli világban olvasni ezeket a sorokat, bent egy meleg szobában, teát kortyolgatva, ide-oda kattintgatva…
Ilyen körülmények között mindenki boldogan és bátran énekli; „Tudom és érzem, Jézus enyém”; „Veled járok Üdvözítőm.”
De mily hamar megszűnik mindez, ha kilépünk biztonságos ’elefántcsonttornyúnkból’ és nehézségekbe, kihívásokba ütközünk.

Miért? Miért nem tudjuk éjjel nappal hirdetni Isten kegyelmét?

Miért panaszkodunk? Miért nem tudjuk inkább azt mondani: ’ő benne bízom’?

Miért? Mert elengedted kezét, és azt hitted egyedül is boldogulsz.

Miért? Mert elhitették veled, hogy meg tudod csinálni.

Amikor aztán benne vagy a problémák sűrűjében, csak akkor látod be, milyen igaza van Jézusnak, mikor azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján.15:5)

De ne feledd! Előtte nincs olyan mélység, ahonnan fel ne emelhetne.

Ez az Ő végtelen kegyelme!  Kapaszkodj hát Bele!

------------------------------------

 

Légy bátor!

   „Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.” Józs. 1,

 Ha Józsué könyvének az első verseit elolvassuk egy meglepő felfedezést tehetünk.

Józs 1:2-3
„Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképpen szólottam Mózesnek.

Józs 1:5
„Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.”

Józs 1:6
„Légy bátor és erős …”

Józs 1:7
„Csak légy bátor és igen erős …”

Józs 1:9
„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”

Józs 1:18
„… Csak bátor légy és erős!”

Hányszor mondja Isten, hogy Józsué légy bátor és erős? Mintha megakadt volna a lemez, Isten csak mondja neki: „Neked adtam ezt a földet, amit a talpatok érint. Senki nem áll meg előtted életed minden napján. Én veled leszek. Nem maradok el tőled. Nem hagylak el téged. Légy bátor és erős! Csak légy bátor és erős! Nem megparancsoltam, hogy légy bátor és erős?”

Miért mondta ilyen sokszor ezt a bátorító mondatot?
Mert Józsué nem volt bátor és erős. Gyáva volt, félénk volt és kicsinyhitű volt. Mózes meghalt. A mi életünkben annyiszor megtörténik ez. Valami, ami fontos,valaki, akiben bíztunk, nincs ott többé az életünkben. Meghatározó dolog. Annyira egyedül érezzük magunkat hirtelen. Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és legszívesebben nem kezdeményeznénk és nem mennénk előre. Az életben annyi ok van, amiért megállhatunk, amiért befoghatjuk a szánkat, amiért zsebre tehetjük a hitünket; amiért nem húzzuk fel a zászlót, és nem leszünk bátrak és erősek. A légkörben van a megfélemlítés. Valami befogja a szánkat és azt mondja: légy realista, Mózes halott, ki vagy te? Isten azt mondja: "Én veled vagyok, légy bátor és erős; el nem hagylak téged, számolj Velem."

Talán téged is elhagyott valaki? El vagy keseredve, már korán reggel nyomaszt valami? Jézus hozzád szól! "Légy bátor és erős, fel a fejjel, indulj el, én veled leszek ma is és egész életedben" Ámen