Hol vagytok őrállók? A vész nagy
és a Sátán merész.
Az aratnivaló de sok,
s az arató kevés!
Hol a példa, a hős kegyesség,
mely él, táplál, buzog?
Mért szégyenlitek az imát s az
Evangéliumot?
Ti vének, mért hiányoztok, ha
lobogni kezd a lélek?
Elpusztul a sereg, amelyből
elfutnak a vezérek!

Bűn volna, hogyha még tovább is
csak hallgatok.
Tetemre hívlak most titeket is,
Jöjjetek hát, és lássatok!
És sírjatok!
Szórjunk a fejünkre hamut
es szaggassuk meg köntösünket.
A mi vétkünk, ha összeomlik
Jeruzsálem… Megérdemeljük,
ha majd az Úr haragja büntet!

--------------------------------------

8.
Nincs már se nappalom, se éjem,
égek és sírok
és mar, pirít a szégyen,
önmagam ellen a harag:
úgy érzem, hogy csak vagyok hibás,
s veszni én hagytalak.

Most újra felemelem szavamat
B még fájóbbat kiáltok.
Tiporj el, vagy kövezz meg,
nem riasztanak most már
sem a kövek, sem átkok.
Hányszor akartalak már egybe
gyűjteni, árva népem,
s te nem akartad. De most konokul
még újra megkísérlem!
Nem használt eddig - ha vigasz, ha ostor -
a prédikáció,
kemény vagy, mint a szikla, és nehéz,
akár a só!
Reménytelen remélem mégis,
hogy tán meghat e siralom,
talán e versből szívedig elér,
mi érted kínoz:
a gyötrő fájdalom.

Ötezer kálvinista lélek
hol vagy? Jöjj hát elő!
Mily hatalom lennél te: együtt!
És micsoda erő!
Gyűlj egybe hát, ó Jeruzsálem,
én veszni indult népem,
épülj meg s légy az Istené,
légy Istené egészen,
hadd könyörüljön rajtad s erejét
rád áraszthassa bőven,
hogy győzhetetlen bástyaként
állj és ragyogtasd az Igét
az elmúló időben!

--------------------------------------

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, -
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.
Novák László

-----------------------------------

MOSTOHA ŐSZ.

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!
Tombol, pusztít, rothaszt az elemi erő. . .
Repednek a szőlőszemek,
fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor,
a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.
- Isten csapása -, mondják és szívünk
csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,
mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:
hogy rohan egymásnak segíteni
új közösségben az új arcú nép!
Bódás János

----------------------------------

MINDIG CSAK ADNI.
Az öreg kút csendesen adja
Vizét… így telik minden napja.
Áldott élet ez! – fontolgatom.
Csak adni, adni minden napon!

Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek… tükre rám ragyog:
„Hiszen a forrás nem én vagyok,
Árad belém! Csak továbbadom
Tisztán, vidáman és szabadon.”

Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom
Egyszerűen továbbadhatom.
Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------

ILYEN EGYSZERŰ?!

A kis csavart beillesztik a gépbe,
És ott a helyén végzi küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:
- Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen, csendesen.
Ilyen egyszerű lenne az egész?
*
„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:
„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S bearanyozza ezt a büszke tervet
a szülők mosolya.
Ők is szövögetik a terveket
Ha gyermekükre néznek.
Álmodnak róla
Nagyot, szépet, sokat.
Álmaik fenn járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat
Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred,
S döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is élek? Tudnám legalább!
Hol a cél? Hol az értelem?

S boldog, aki elér a felelethez
Mert az Istennek terve van velem!
*
Szívemben ezzel a szent felelettel
Megállok színed előtt, Istenem.
Valaminek terveztél engem.
Te segíts azzá lennem!

Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,
Akármi másnak,
Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,
És segíts engedelmesen
Terveidbe simulni mostan!
Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod:
Ahová rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz.

És ott a helyén álmélkodik rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?!
Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------