MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,
Ahogyan Isten látja a világot.
Benne már az új teremtést csodálni,
Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni
Világunk, mint Isten öleli át…
Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…
Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.
Túrmezei Erzsébet
-------------------------------------
A SZERETET DICSÉRETE

Áttör homályon, gáton.
Nem akad el a kis hibákon.
Csak csodálkozik égre, földre,
rászolgál mindig örömödre.

Hidat ver a szakadék fölé…
Nyugodtan megy a halál elé.
Javait osztja, mint akarja,
sose jut emiatt zavarba.

Nem szedi bőszen áldozatát,
de áldozatként adja magát.
S ha minden elvész, ő élni fog,
létében van meg ehhez a jog.

Mindent, mi gonosz itt, elfedez…
Hajolj meg előtte s meg ne vesd!
Ne próbáld oltani, nem lehet…
Érted ég – értsd meg – a szeretet!

Érted ég! Lángol! S hogy melegít!
Ölbe vesz, dajkál és felsegít,
A menny felé visz, mást nem tehet,
Mert maga Isten a szeretet!
Imre Albert

---------------------------------------

MÁSOKÉRT ÉLNI

Életünket adni másokért-
igen magas mérce ez nekünk.
Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,
új fényt gyűjtsünk az éjszakához,
hogy mégse legyen olyan sötét,
hol csupán önmagunkig látunk.
Fényt, erőt, akaratot, igényt
adj nekünk Krisztus, hogy legalább
próbáljuk, mit elénk szab Igéd:
életünket adni másokért!
Herjeczki Géza

-------------------------------------------

SZOLGÁLNI, MINT A FÉNY

Krisztus, csodálatos vagy,
élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában
szíven talál a Szó,
halálból életre keltő,
új útra indító.
Sodor, mint a vihar,
győzelmes erővel.
Hívsz és indulni kell
küldesz és menni kell,
szolgálni, tenni kell.
Szereteted parancsa
szívünkben énekel.

Nyomodban új, meg új
tanítvány indul el
szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só.
Hogy bennük is Te szolgálj,
őbennük is Te légy
élő, hatalmas és jelenvaló.
Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------

FOHÁSZ
Uram, ha Igéd életté válna bennem, Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
Nem tapadnék sárhoz, röghöz... Múló földi kincsek láttán
Nem ejtene meg a sátán. Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,
S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem, Nem tördelném erőmet el...
Apró, mihaszna célokért Nem hagynám veszni a babért.
Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem S általa hevülnék, ékesedne lelkem,
Nem válnék eggyé salakkal... Ha éltemre szenny tapadna,
Nem tűrné tüzed hatalma. Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,
Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem, Szükséget nem látnék soha...
A pusztában is szüntelen Italom lenne s kenyerem.
Uram, add hogy így legyen!

------------------------------------------

Frittmann László - ÁHÍTATOM .
Te is vak voltál, apukám? Vallat kisfiam szaporán,. Amint az ,,ámen’’-hez értem... Ötéves sincs még egészen.
Mit mondhatok többet neki: Az voltam... s a szívem dobban. Istenhitem bizonyságát Félrészben most ültettem át
A gyermekszív talajába S bízom, hogy nem lesz hiába. De jaj, az a másik fele Nehéz próbákkal lesz tele,
Mert mit sem ér egy röpke szó, Ha a sebesen rohanó. Élet útján vezetni kell, S élni, amit nem mondtam el...

----------------------------------------------

Fejszés Ádám - ÍGY OLVASSAD!
Mit ér a szó s a holt betű, ha a Lélek hatja át?
A Lélek vezessen téged, ha olvasod a Bibliát.
Mert,,öl a betű‘‘; önmagában okoskodás és bölcselet;
de a Szentlélek hatására a holt betűből Ige lesz.
És ha az Ige hatni kezd, belőle árad fény, erő,
vigasztalás, újult élet, bizalom, nagy hit, vakmerő.
S a régi Könyv mind Ige lesz, amely,,enni és inni‘‘ ád.
Olvasd hát, de így olvassad naponként majd a Bibliád.
És amin tán mosolyognak múló világunk bölcsei:
életedben megteremnek A Szentlélek gyümölcsei.