Így olvassad!

Mit ér a szó, a holt betű, Ha a Lélek nem hatja át?
A Lélek vezessen téged, Ha olvasod a Bibliát!
Mert „öl” a betű, önmagában Okoskodás és bölcselet;
De a Szentlélek hatására A holt betűből Ige lesz!

És ha az Ige hatni kezd, Belőle árad fény, erő,
Vigasztalás, újult élet, Bizalom, nagy hit, vakmerő.
S a régi könyv mind Ige lesz, Amely „enni és inni” ád.
Olvasd hát, de így olvassad Naponként majd Bibliád!

És amin tán mosolyognak Múló világunk bölcsei:
--------------------------------------------------

Fejszés András - ELÉG ( „Elég néked az én kegyelmem” 2 Kor 12,9/a)
Nem kevés, nem sok... elég. Az Atya kegyelme mindenre elég.
Ezzel erősíti szíveinket, ebből élünk, ez tart meg minket
hit által. És ez is ajándék!
Hiába minden emberi szándék, alulról feltörni a mennybe,
Így sose jutnánk kegyelembe.
Hiába az erőlködés, hiába a törvényeskedés,
szertartások, önkínzó fegyelem, ha felülről le nem hajlik a Kegyelem.
Ez a kegyelem, mielőtt kérted,
Krisztusban már lehajolt érted. Bűnös, ragadd meg, fogadd el
bűnbánó, boldog szíveddel.

-----------------------------------

Falu Tamás ,-HINNI .
Hinni, hinni és hinni a terheket így vinni.
Látni a csodát fent, lent, hinni a hihetetlent.
Hinni, hinni és hinni, az életet így vinni,
s ne mi vigyük hitünket, a hitünk vigyen minket.

-----------------------------------

Faludi Ferenc,-Az Úr Jézushoz.
Jézus! szívem szép szerelme: Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet: Nem azért, hogy üdvözüljön,
Tűzre, kínra ne kerüljön: Másként szeret tégedet.
Ingyen, Uram te szeretettél, Teremtettél, megszenteltél,
Megváltottál engemet? Úgy én szívem szép szerelme
Az én lelkem gerjedelme Ingyen szeret tégedet.
Ebben a hív szeretetben, Holtig való tiszteletben
Vígan öntöm véremet: Vígan néked én Istenem,
Drága kincsem és mindenem, Feláldozom életemet

-----------------------------------------

Szeretni jó.
Próbálj meg tettel szeretni,
mert a szó már rég kevés.
Tanulj meg szívbõl nevetni.
Feledve minden szenvedést.

Szeretni jó és adni is,
s ha kérnél lesz ki ad.
Az igazság lelke nyújt vigaszt,
ha szemedbõl apró könny fakad.

-------------------------------------------

Oszlasd el.
Oszlasd el Uram!
A lélek sötétségét.
Mert lámpásod erõsebb,
minden fényforrásnál.

Oszlasd el Uram!
A ködöt a nyugtalan égen,
és bánat marta sebeinket
hûs balzsamoddal ápold.
Oszlasd el,
a bûn uralmát.
Mert testünk, ha el is fárad.
Az élet nem vész el általad.

----------------------

Hagyj békét néki..

„Hagyj békét néki még ez esztendőben!”
Szólt, s meghagyott:
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom,
Meghálálni minden élő vizet,
S dicsérni Jézust
Ért gyümölcseimben,
Hiszen hiszek!
…………………………………
HA HAZAHÍVNAK.
Ha hazahívnak, mit viszek?
Csipetnyi hálát, kis hitet?
Egy vallomást: mit tettem itt,
vesztett csatáim híreit?
Számot miről is adhatok,
hisz mindent tudnak rólam ott
de látják rajtam azt a Vért
s befogadnak majd -JÉZUSÉRT.
---------------------------------------------------
HANYATLIK MÁR A NAP.
'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'
Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólítasz engem.

------------------------------------------

HÁTULRÓL..
'hátulról meglátsz engem,
de orcámat nem láthatod' - II. Mózes 33,23.

Igen, már látva látlak, felfogva száz csodádat
ámulva néz Utánad a megnyílt lelki szem.
Kapum, mely égbe tárul, kőfalam elől-hátul
TE voltál, úgy hiszem. Elszéledt éveimben
Téged rejt szinte minden: lázaim sok-sok éjén
TE ültél ágyam szélén, Párommal fogva fogtál,
Anyámmal nézve néztél, kezeddel takargattál,
magamtól is TE védtél. Már hazafelé tartok.
Nem látom most sem Arcod, és mégis látva látlak
hátulról: fénylik árnyad, Kereszted felragyog!
Ösvényed: mint a hajnal,kísérlek háladallal,
nyomomban - angyalok...

----------------------------------------

ÍGY KELLENE...
Béke van a gyermekszívekben:
repül a szánkó, mint a szél!
Lehet-e ünnepelni szebben,
ha hull a hó, ha itt a tél?

Csilingelő vidám kacajjal
a szívem is úgy megtelik,
jó volna a gyermek-zsivajban
szánkózni késő estelig.

De csak szemlélem, hogy pirulva
húzzák a dombra szánjukat.
Lesiklanak fel-felborulva,
s megint a dombra tartanak.

Így kellene... és mindig úgy kell:
küszködni folyton fölfelé!
Így: szembe a dombbal, a széllel,
sietni újabb cél felé!

Sodor a gondtalan, vidám had,
az életkedvet hirdeti,
s szívembe lop egy tiszta vágyat:
dolgozni, újra kezdeni!

-----------------------------------------

KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN.
URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kísértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tűz!
URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz