MENEDÉKEM!
Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!

------------------------------

„Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.”(Ap csei 13. fejezet, 38-39.
Egy fiatalembert „a bűntől való szabadulás és az Istennel való megbékélés utáni mélységes vágy arra késztetett, hogy kolostorba vonuljon, és szerzetesi életet éljen.
A legmegalázóbb munkát kellett végeznie. Megkövetelték tőle, hogy házról házra járva kolduljon. Ezek az alantas szolgálatok mélységesen sértették természetes érzéseit. De türelmesen elviselte ezt a megalázást, mert azt hitte, hogy erre bűnei miatt szükség van.
Minden percet, amit napi feladatai megengedtek, tanulással töltött. Inkább nem aludt, és még a szűkös étel elfogyasztására is sajnálta az időt. Mindennél nagyobb örömet talált Isten Igéjének kutatásában.
Rábukkant egy Bibliára, ami a kolostor falához volt láncolva, és ide sűrűn eljárt. Amikor még inkább meggyőződött a maga bűnös voltáról, arra törekedett, hogy saját cselekedetei által bűnbocsánatot szerezzen, és békét találjon.
Szerfölött önmegtartóztató életet élt. Böjtöléssel, virrasztással és önsanyargatással igyekezett megzabolázni bűnös természetét, amelyen a szerzetesi élet semmit sem javított.
Igazán kegyes szerzetes voltam - mondta később. Szigorúbban követtem rendem szabályait, mint azt ki tudnám fejezni. Ha egy szerzetes egyáltalán elnyerheti a mennyet szerzetesi cselekedetei által, én minden bizonnyal jogot szereztem rá... Ha ez még sokáig tartott volna így, halálra sanyargattam volna magam.
Kis idő múlva a pápa egyik rendelete bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik térdelve megmásszák "Pilátus lépcsőjé"-t, amelyen a legenda szerint Megváltónk leereszkedett, miután távozott a rómaiak tárgyalóterméből, és csodaképpen Jeruzsálemből Rómába került.
Fiatalemberünk egy napon áhítatosan kapaszkodott fel ezen a lépcsőn, amikor hirtelen mennydörgésszerű hangon ezt hallotta: "Az igaz ember... hitből él" (Róm 1:17). (E.G.White; Nagy küzedelem 111-113.o.)
Igen, ez a történet Luther Mártonról szól, akinek lelkében ezután ez az Ige soha nem szűnő súllyal élt. Ettől kezdve tisztábban látta, mint valaha, milyen nagy tévedés az emberi cselekedetek üdvözítő erejében bízni, és milyen nagy szükség van a Krisztus érdemeibe vetett állhatatos hitre.
Így szólít fel ma Isten Igéje arra, hogy hagyd abba az önsanyargatást, és hit által kapaszkodj bele Jézus feléd nyúló megbocsátó kezébe.

------------------------------------

--(2) „…az örökséget a leányainknak add…” (4Mózes 36)
Isten még úgy is gondoskodott ügyének folytatásáról, hogy egy akkori, férfi-jogú társadalomban a NŐKET, LEÁNYOKAT IS FELHASZNÁLTA ügyének továbbvitelében. Olvastunk már egy igei igazolást erre, amikor Manassé utódainak nem voltak fiai, ezért megengedhetővé vált az örökösödés leány-ágon (4Mózes 27,1-11). Ez a gondolat folytatódik itt! Nem mi szabjuk meg, okos teológusként, egy-egy Igét kiemelve, hogy Isten kiket használ fel arra, hogy ügyét folytassa, kiteljesítse, révbe vigye. Ezt megnyugtató tudni, mindenkor! Bár rengeteg lényegi feladatunk lenne manapság, a Krisztus ügyét illetően, mégis mindig vannak olyanok, akik az erőket azzal vonják el, hogy a nők szolgálatának teológiai kérdését előhozzák, ezek a viták pedig annyi energiát emésztenek fel, amelyet máshová kellene fektetni. Ha ennek a kérdésnek a helyes értelmezésén múlik hiteles keresztyénségem, akkor sírva fakadok, de hiszem, nem ez a döntő. Hála legyen az Úrnak! Zsidók 5,11-14

-----------------------------------

(11) „…válasszatok ki olyan városokat, amelyek menedékvárosok legyenek…” (4Mózes 35)
ISTEN GONDVISELŐ ÉS MEGVÁLTÓ ÚR! Külön megparancsolta Isten, hogy hol legyenek a léviták városai, mert Isten gondoskodik szolgáiról, a papokról és a lévitákról egyaránt, most a honfoglaláskor is, és minden áldozat bemutatásánál, az abból nekik járó falatokkal; hiszen Isten tisztelete nélkül, Istennek kedves szellemi és lelki háttér nélkül nem létezik egészséges és boldog társadalom sem (1-8). - Isten tehát azért gondoskodik a papokról, hogy gondoskodjon minden ember teljes életéről, már itt a földön, nemcsak a testi, hanem a lelki, szellemi szükségletekről is. - Sőt Isten a társadalom számkivetettjeit is szeme előtt tartja, de ezek felett még azokat is védi, akik nem szándékosan követtek el bűnöket, legyenek azok a bűnök bármilyen súlyosak is. A menedékvárosok Isten szabadító, bűnbocsátó irgalmát hirdették (9-15; 22-29). - Isten azonban ennél is tovább ment, Jézus Krisztusban kiterjesztette irgalmát azokra is, akik bármit követtek is el, de megbánták azt, és letették a terhet Jézus Krisztus keresztjéhez, így valóban újjá lettek.* - Ez a kegyelem azonban drága kegyelem, nem olcsó kegyelem; ezért az itt olvasható ószövetségi sorok duplán érvényesek, miszerint halállal lakoljon az, aki kezet emel a másikra (16-21; 30-34). Újjászületett ember ilyet nem tehet, de még a gondolattól is visszahőköl.
Zsidók 5,1-10 184. dicséret
* Lehet, hogy itt a földön még bűnhődniük kell azoknak, akiket tetten értek, mert a tetteink következményeit itt felelősen hordoznunk kell; - bár Isten őrizzen bennünket attól, hogy igazságtalanul hurcoljanak meg minket, noha egyikünk sem tökéletes, még a legszentebb sem az. A megbánt bűnnek azonban nincs örökkévaló következménye, a legsúlyosabb megbánt bűnnek sincs; ez az evangélium Jézus Krisztusban

-----------------------------------------

(1) „Ezek Izráel fiainak táborhelyei…” (4Mózes 33)
Feljegyezték az útvonalat, amelyen Isten vezette őket az Ígéret Földje felé (1-49). Számukra minden hely SZENT HELY, mert Isten megváltó vezetésének színterei azok; még az engedetlen nép életében is, mert Isten kiválasztó kegyelme nem hagyta őket végérvényesen letérni a hazafelé vezető útról. Az egyház történetében is minden állomás, még a sok tévesztés ellenére is, ilyen szent hely: Isten kiválasztó és a megérkezés felé vezető kegyelmének dokumentuma. Az egyes hívő ember életének állomásai is ilyen szent helyek, így tekintsünk ezekre, örömök és szenvedések színtereire is.*
Zsidók 4,1-11 422. dicséret
* Isten megparancsolja az Ígéret Földjére érkező népnek, hogy űzzenek ki onnan minden idegent, pusztítsák el idegen kulturális-vallási szokásaik nyomait (52), és sorsvetéssel vegyék birtokba a földet (54). Ha nem ezt teszik, az olyan, mintha fájdalmas tüskébe léptek volna, amit nem lehet a lábukból eltávolítani, és folyamatosan, kínzóan fáj (55). Nagy kérdés ezek után, hogy mit jelent a „tolerancia”, mert vagy én vagyok a hangsúlyos, vagy a másik kultúrája, szokásrendszere kilúgozza az enyémet (56). Ma ez történik Európában a keresztyénséggel. Jézus Kriszus úgy oldotta meg a kérdést, hogy nem innen nézte a világot: nem számít a „dominancia”, csak a szolgálat; de Isten gondoskodik az Övéiről, így, aki szolgál, az lesz mindenki között a legnagyobb. Innentől kezdve a „tolerancia” egy félrevezető fogalom. Isten mindenkitől a másik szolgálatát várja: ez a megmaradás egyetlen titka (János 13,14-17). Az itt felsorolt állomások nem mindegyike azonosítható be, a régészeti kutatások folynak és egyre pontosabban rekonstruálható ez az útvonal. A főbb állomásokat azonban ismerjük: Egyiptom, Vörös-tengeri átkelés, Sinai-félsziget, Akabai öböl, Ecjón-Geber, Élat, Kádes, Edóm megkerülése, Móáb síksága. A lényeg azonban nem az útvonal, hanem a fenti üzenet!