Tökéletes vagy Krisztusban .
„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kolossé 3:16

Ha magadra nézel, mit látsz? Olyannak látod magad, mint akinek sok hiányossága van és sok területen tökéletlen, vagy olyannak, akiben Krisztus beszéde lakik?

Sok hívő csak a hiányosságait, tökéletlenségét látja. Ez azért van, mert a hiányosságaikra és tökéletlenségeikre összpontosítanak. A saját gyengeségeikre néznek, kárhoztatják magukat, és alacsonyabb rendűnek érzik magukat másoknál.
A jó hír az, hogy Isten nem emberi szemmel néz minket. Az ember testben lát, Isten pedig Lélekben. Ő már tökéletesnek lát minket Krisztusban. Tökéletlenségeink ellenére úgy lát minket, mint az Ő isteni természetének részeseit, mint új teremtényeket, és nem csak mint hódítókat, hanem mint győzteseket a hibáik felett. Isten azt akarja, hogy mi is így tekintsünk magunkra.
Bármi, amiről úgy érezzük, hogy a hiányában vagyunk, akár isteni jellemvonások, akár egészség, Krisztusban már a miénk.
Régebben úgy gondoltam, hogy úgy kell imádkoznom: „Istenem, tégy engem türelmesebbé, vagy bölcsebbé”. De aztán megértettem, hogy Krisztus az én türelmem és Krisztus az én bölcsességem (1Korinthus 1:30). Ő az én gyógyulásom, helyreállásom és nyugalmam. Mindenem megvan, mert tökéletes vagyok Őbenne!
Meg kell értenünk, hogy nem majd valamikor leszünk tökéletesek, hanem már azok vagyunk Krisztusban! Nem marad más hátra, mint hogy naponta ebben járjunk, azáltal, hogy elhisszük és megvalljuk ezt az igazságot, és kijelentjük, hogy amire éppen szükségünk van az Krisztusban megvan. Őbenne van a teljes megbocsátás, a teljes megigazulásod, a kegyelem és jóindulat teljessége, és a teljes védelmed.
Ne az életedben lévő hiányosságokra koncentrálj, hanem inkább arra, hogy ebben a pillanatban tökéletes vagy Krisztusban. Ha így teszel, akkor a gyengeségeid, hiányosságaid és tökéletlenséged helyett az Ő erejét, hatalmát és teljességét fogod látni megnyilvánulni az életedben!

-------------------------------

A hit tápláléka
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik. — MÁTÉ 4,4.
Jézus itt fizikai hasonlattal él egy szellemi gondolat átadásánál. Azt mondja, hogy ami a testnek a kenyér, illetve a táplálék, az az ember szellemének, vagyis a szívének Isten Igéje. Táplálhatod a szellemedet. Táplálhatod a hitedet. Isten Igéje a hit tápláléka.
Smith Wiggleswsorth-öt, a nagy angol prédikátort, akinek a szolgálata során a feljegyzések szerint tizennégy ember támadt fel a halálból, a hit apostolának nevezik. Ő mondta: „Addig sohasem tartom magamat teljesen öltözöttnek, amíg nincs az Újszövetség a zsebemben. Inkább cipő nélkül indulnék el hazulról, mint a Bibliám nélkül!” Wigglesworth világkörüli utazásai során sok otthonban szállt meg. Úgy mesélik, hogy minden étkezés után, még az éttermekben is, kicsit hátrább húzódott az asztaltól, elővette az Újszövetségét, és azt mondta: „A testet már tápláltuk; most tápláljuk a belső embert.” Aztán felolvasott valamit a hitről, befejezésül pedig rendszerint adott egy kis hitről szóló tanítást.
Megvallás: Én Isten minden Igéjével élek. Táplálom a hitemet. Táplálom a belső emberemet. Táplálkozom a hit táplálékával — Isten Igéjével!

----------------------------------------

            Efézus 2:8-10

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

„A jó cselekedet, Isten fényének sugara” C.H.Spurgeon

Assisi Szent Ferenc imádsága 

Ó Uram, tégy engem békességed eszközévé, hogy szeretni tudjak ott, ahol gyűlölnek, összekössek ott, ahol széthúzás van, megbocsássak ott, ahol sértegetnek, reménységet árasszak ott, ahol kétségbeesés gyötör, világosságot gyújtsak ott, ahol sötétség van, örömet vigyek oda, ahol bánat lakozik. Ó Uram, add ne arra törekednem, hogy engem vigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak, ne arra, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek, ne arra, hogy engem megértsenek, hanem, hogy én megértő legyek, mert aki ad, az mind kap, aki magáról megfeledkezik, az talál, aki megbocsát, az nyer bocsánatot, és aki meghal, az támad fel az örök életre! Amen.

----------------------------------------------------------------------

            Ézsaiás 54:10 ,-Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad 
Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet.
A világban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad. Hatalmas természeti erők hegyeket mozgatnak meg, de olyan erő nincs, amely megváltoztathatná az örökkévaló Istent. Semmilyen múltbéli, jelen vagy eljövendő esemény nem fordíthatja el tőlem az Úr hozzám való hűségét.
Krisztus Jézusban Isten elkötelezte magát melletted, Isteneddé lett és megtart téged, mint népéhez tartozó gyermekét. Szeretetére és szövetségére – erre a kettőre úgy gondolj, mint biztos és maradandó dologra, amelyekben még az örökkévalóságban is részed lesz. C.H.Spurgeon
Máté 6:3,-Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
A piros üveggolyó
A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért.
Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr! Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... Nagyon jól néz ki!
- Nagyon finom is! Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó! Segíthetek valamiben?
- Nem, uram! Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem, uram! Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak!
- Tessék, itt van! Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem! Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen, de majdnem…
- Mondok én neked valamit! Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!
- Rendben van! Köszönöm Miller úr!
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a "csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve. Mikor rájuk került a sor, Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk férje koporsója mellől. Mind három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak.
Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően, eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent. A szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább.