Szenvedők hazája.
Ez a világ többé nem az én világom,
Boldog hitszemekkel a másikat látom
Jézus járt e földön, O mutatott rája:
Nézd, ez a szenvedok örök, szép hazája!

Remélek és hiszek Benned, Uram, látod,
Pedig ez fejemre töviskoronát hoz.
Legyen e hitemnek bármily kín az ára,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája

Utamon O vezet, szeretettel várva,
Ha úgy is élek itt, mint elhagyott árva.
Nem értitek ti ezt, gyűlöltök, hiába!
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

A Te nevedben járok, Uram, házról-házra.
Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra!
Mennyei koszorút szövök harcban állva,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

E siralom völgyét én boldogan járom,
Koporsóba érve is csak Jézust várom.
Nem maradok én hideg sírba zárva,
Enyém a szenvedők örök, szép hazája!

 

------------------------------------------)

Nagy az Úr kegyelme.
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Ő benne holtodig,
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vígasztal, boldogít.
Elhagyhat az egész világ, Ő nem hágy el, van gondja Rád!
Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi nem történhetik,
Madárka a ház fedeléről Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait Óh, kössön Ő hozzá a hit!
S ha magad leborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
Lejönnek még hozzád a mennyből, A vigasztaló angyalok!
Megnyugvás, béke, hit, remény, S virág nyílik a tövis helyén.
S szívedben is a hit virága, Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába S érzed hogy ajkad akadoz,
Isten, ki lát, s hall tégedet, Megáldja rebegésedet!

-----------------------------------------------------------

Távirat.
Olvastam a Leveled. Nagyon örültem a Jó Hírnek.
Elhatároztam - jövök Haza! Jó, hogy jössz utánam…
Vársz… Én is szeretlek. Számolom a napokat,
a földrengéseket és a vízáradatokat.
Már nincs sok. Találkozunk a Tejúton,
Ahol megbeszéltük. Kérlek küldj még egy kis olajat
és egy csergőórát. Várlak. U.I. Gyere hamar! J.F.E.
---------------------------------------
Biztonság.
Kezedben Születni Jó.
Kezedben Élni Érdemes…
Kezedben Meghalni
Kegyelem…

-----------------------------------------

Képzelet-útvesztőmben.
Újra itt vagy… Gondolat-hajadba süllyed kezem,
szemeidbe lassan belefeledkezem,
miközben kezed kezemre fonódik…
Délibábkergető vándorként kereslek
lelkem pusztáiban, Hiányzol Istenem!!
---------------------------------------------------
Téli tavasz.
Februári napok - és kitavaszodott.
Jégvirágok között kamrámból
napfény ragyog az alvókra,
csöndesen fagyott mosolyokat olvaszt.
Csicsergéssel tele a levegő,
új dalt tanítok az angyaloknak.
A rózsám a legszebb… Isten
Megtanított Szeretni…

------------------------------------

Számadás.
Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle Istennek,
barátnak, árvának, anyának Lesz időm, imára, bánatra,
vigasztalásra… nem volt…
Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm! Volt… Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. Anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körülaggatom magam “nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyói Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…

-----------------------------------------

Vallomás.
Elhoztam a Miérteket.
Fájó gyötrelmem hitetlen lázongó Miértjeit.
Nem tudtam, hogy Neked is fáj az én magányom,
hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe fehéret készítesz.
Hangodat véltem csendnek, elutasításnak, feledésnek…
Mikor Hitem elfogyott. Reményem kialudt.
Váratlanul, szelíden,… csendben… Megkerestél.
A tenyeredben, darabokban Várok… Rád.
Darabokból leszek új cserépedény.
Itt vannak Miértjeim. Fájnak. Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő könnyeimmel
mosom lábaid, …nem szólsz semmit?!…
…Te sírsz, Uram.

-----------------------------------------

Új hitet.
Új hitet akarok. Olyan… igazit,
ami kőszív – hegyeket tengerbe dobál,
nem retten, jöhet vész, halál…
Amilyent még Te sem találtál Izraelben;
Amit gyermekszívekben rejtettél el,
hogy el ne oltsák farizeus - kezek.
Ha életem tüzes kemencéiből kihozol -
és hitem új cserépedénye kezedben áll, ne mondd el senkinek.
Inkább engedd, észrevétlen, vizet vigyek
oda, hol szomjan halnak agyag - porszemek,
vigaszom névtelenül karoljon át
útvesztett lelkeket.
Kezem legyen az árvák magányán nyugvó
Kezed
Kezed .                                                                                                                                                     Várjak Veled az úton tékozló fiakra,porosan,
álmatlanul, atyaszívvel…
Ha a háromszázadik kakasszóra sem
Törnének szilánkokra
a “nem ismerem azt az embert” –el tele szívek,
Szemeiddel engedj belátni jeges kamrák
forró kiáltásai közé.
Aztán küldj el; olvadjanak didergő vulkánfiaid.
Parazsad érintse némaságom,
hadd mondjam el, hogy Jössz…
Hadd, mondjam el, Uram, HAZA viszel.