Tanácsukkal laknak jól
Példabeszédek 1,20-33
Napjaink elektronikai eszközei az információk bőségét zúdítják ránk. Áradnak a hírek, az információk, a tanácsok, a reklámok sokasága, a különleges beszámolók, felfedezések, módszerek megállíthatatlan, végeláthatatlan sokasága. Zsong a fülünkben, teletölti agyunkat, lüktet bennünk, a versben, prózában, zenében, énekben érkező tanács. Villódzó fények, dübörgő, vagy éppen lágy dallamok segítik célba érkezését az értéktelennek, a kártékonynak, a bűnnek.
Mindeközben valaki kiált nekünk. Nem lármázva, vijjogva kiált, hanem ellenállhatatlan beszédfolyamként szól. Sodró hatalommal, megragadó erővel. Életbeszéddel. Igével. Amely Istentől jön, hogy megszólítson, és hozzá tér vissza, hogy gyümölcsözzön. Megszólít, mert szeret. Kinyújtja a kezét feléd, mert látja elesett állapotodat. Tanácsot osztogat számodra, meg is fedd, mert fiává fogad.
Rádiódat csavargatva sokféle adót hallhatsz. Keresd meg most azt a belső csendet, amelyben megszólít téged az Úr. Ahogy Illés a csendben találkozik az Úrral, a zsoltáríró is Isten előtti csendességéről énekel gyönyörű éneket, úgy neked is erre van szükséged.
Talán ma nem igényled ez ajándékot? Lelked jóllakik a másoktól, és magadtól érkező tanácsokkal? Nincs szükséged másra? Ma még nincs? Vajon meddig még?
Akkor - azonban ez megváltozik. "Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok!". "Keresnek engem, de nem találnak meg!" Akkor.
Ma azonban ha keressük Őt, megtaláljuk, ha zörgetünk megnyittatik, ha kérünk, adatik. Ma még.
"Aki rám hallgat, biztonságban lesz…" Aki ma rám hallgat - akkor biztonságban lesz. "Ma, ha az Ő szavát halljátok…!"
Csodálatos dolog, hogy ma nem emberi tanácsokkal kell jóllaknom, hogy nem emberi beszédekben kell bíznom, hanem az élet beszédével elégít meg az Úr. Elővehetem az Igét, és mint mennyei kenyeret fogyaszthatom. Erőt, biztonságot találok benne. Őt magát nyerem meg.
Uram! Segíts, hogy az engem ért megszámlálhatatlan hang közül tudjam mindig kiválasztani a tiédet. Ha meghallottam a hangodat erősíts meg követésedre, célba érkezésre! 1998.
--------------------------------------------
Utálatos előtte a hazug száj
Példabeszédek 6:12-19
Amiről úgy vélekedünk, hogy utálatos, azt kerüljük, arra rá sem nézünk azzal nem vállalunk semmilyen közösséget sem. Vajon ki az, aki saját száját tekintené ilyennek?
Nem is erről szól mai Igénk, hanem Isten véleményéről. Mi nehezen tudunk objektív véleményt mondani magunkról. Kérjük most az Úrtól a zsoltárossal: "Vizsgálj meg engem…!" A beszédemet! Mondd meg Uram te a véleményedet.
A hazugság semleges, vagy rosszindulatú, ártalmatlan, vagy ártó szándékú, kegyes, szent, vagy szentségtelen - hazugság. Minden elé írt jelző fölösleges, mert így is, úgy is hazugság. És ez utálatos.
Régi osztálytársam annyira templomos volt, hogy minden reggel elment a 7 órás misére. Otthon azt hazudta, hogy nulladik óránk van. Természetesen lebukott. Szentségtelen eszközök nem használhatók a kegyes élet szolgálatára.
Egy rádióműsort hallgattam nemrégiben, amelyben arról volt szó, hogy naponta több száz hazugság van az életünkben. Amikor megkérdezik, hogy hogy vagyunk - udvariasan hazudunk. Ha kínálnak valamivel - hazug módon kéretjük magunkat, pedig úgy kívánjuk. Sorolhatnánk tovább. Amikor a tál külsejét ragyogóra tisztítjuk, eltüntetve ezzel (egy kis időre) a benne lévő utálatosságokat, hazug képmutatók vagyunk. Féligazságokat elmondva valakiről/valamiről félrevezetünk másokat - hazudunk, netán sejtelmes hallgatásunkkal tesszük ugyanezt, a szándékos valótlanságról nem is beszélve.
Az Úr Jézus beszél valakiről, aki a hazugság atyja. A Sátán az. Hazugságaid tőle származnak, hisz ő velejéig átitatott hazugság. Azért utálja az Úr, mert vele nem hajlandó megbékülni.
Imádkozz ma azért, hogy Isten segítségével a beszéded megtisztuljon minden hazugságtól. Tudod, hogy hazugok nem öröklik az Isten országát. Tetteiddel, szavaiddal, cselekedeteiddel mindenestől legyél őszinte. Tudod, hogy a hazug embert milyen hamar utolérik, de ne attól félj, hogy embertársaid előtt lebuksz, hanem készülj az Úr előtt állásra. Ott is megjelenik majd a nagy hazudozó, és ontja rád rágalmait, vádolva téged, ahogy Jósua főpappal tette azonban ott lesz Megváltód is, aki szeret, és üdvözít, mert nem vagy hazug. 1998.

---------------------------------------------------

(Ap csel) 13. fejezet, 38-39. -„Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.”
Egy fiatalembert „a bűntől való szabadulás és az Istennel való megbékélés utáni mélységes vágy arra késztetett, hogy kolostorba vonuljon, és szerzetesi életet éljen.
A legmegalázóbb munkát kellett végeznie. Megkövetelték tőle, hogy házról házra járva kolduljon. Ezek az alantas szolgálatok mélységesen sértették természetes érzéseit. De türelmesen elviselte ezt a megalázást, mert azt hitte, hogy erre bűnei miatt szükség van.
Minden percet, amit napi feladatai megengedtek, tanulással töltött. Inkább nem aludt, és még a szűkös étel elfogyasztására is sajnálta az időt. Mindennél nagyobb örömet talált Isten Igéjének kutatásában.
Rábukkant egy Bibliára, ami a kolostor falához volt láncolva, és ide sűrűn eljárt. Amikor még inkább meggyőződött a maga bűnös voltáról, arra törekedett, hogy saját cselekedetei által bűnbocsánatot szerezzen, és békét találjon.
Szerfölött önmegtartóztató életet élt. Böjtöléssel, virrasztással és önsanyargatással igyekezett megzabolázni bűnös természetét, amelyen a szerzetesi élet semmit sem javított.
Igazán kegyes szerzetes voltam - mondta később. Szigorúbban követtem rendem szabályait, mint azt ki tudnám fejezni. Ha egy szerzetes egyáltalán elnyerheti a mennyet szerzetesi cselekedetei által, én minden bizonnyal jogot szereztem rá... Ha ez még sokáig tartott volna így, halálra sanyargattam volna magam.
Kis idő múlva a pápa egyik rendelete bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik térdelve megmásszák "Pilátus lépcsőjé"-t, amelyen a legenda szerint Megváltónk leereszkedett, miután távozott a rómaiak tárgyalóterméből, és csodaképpen Jeruzsálemből Rómába került.
Fiatalemberünk egy napon áhítatosan kapaszkodott fel ezen a lépcsőn, amikor hirtelen mennydörgésszerű hangon ezt hallotta: "Az igaz ember... hitből él" (Róm 1:17). (E.G.White; Nagy küzedelem 111-113.o.)
Igen, ez a történet Luther Mártonról szól, akinek lelkében ezután ez az Ige soha nem szűnő súllyal élt. Ettől kezdve tisztábban látta, mint valaha, milyen nagy tévedés az emberi cselekedetek üdvözítő erejében bízni, és milyen nagy szükség van a Krisztus érdemeibe vetett állhatatos hitre.
Így szólít fel ma Isten Igéje arra, hogy hagyd abba az önsanyargatást, és hit által kapaszkodj bele Jézus feléd nyúló megbocsátó kezébe.

---------------------------------------------

--(2) „…az örökséget a leányainknak add…” (4Mózes 36)
Isten még úgy is gondoskodott ügyének folytatásáról, hogy egy akkori, férfi-jogú társadalomban a NŐKET, LEÁNYOKAT IS FELHASZNÁLTA ügyének továbbvitelében. Olvastunk már egy igei igazolást erre, amikor Manassé utódainak nem voltak fiai, ezért megengedhetővé vált az örökösödés leány-ágon (4Mózes 27,1-11). Ez a gondolat folytatódik itt! Nem mi szabjuk meg, okos teológusként, egy-egy Igét kiemelve, hogy Isten kiket használ fel arra, hogy ügyét folytassa, kiteljesítse, révbe vigye. Ezt megnyugtató tudni, mindenkor! Bár rengeteg lényegi feladatunk lenne manapság, a Krisztus ügyét illetően, mégis mindig vannak olyanok, akik az erőket azzal vonják el, hogy a nők szolgálatának teológiai kérdését előhozzák, ezek a viták pedig annyi energiát emésztenek fel, amelyet máshová kellene fektetni. Ha ennek a kérdésnek a helyes értelmezésén múlik hiteles keresztyénségem, akkor sírva fakadok, de hiszem, nem ez a döntő. Hála legyen az Úrnak! Zsidók 5,11-14

------------------------------------------------------------------

 „…válasszatok ki olyan városokat, amelyek menedékvárosok legyenek…” (4Mózes 35)
ISTEN GONDVISELŐ ÉS MEGVÁLTÓ ÚR! Külön megparancsolta Isten, hogy hol legyenek a léviták városai, mert Isten gondoskodik szolgáiról, a papokról és a lévitákról egyaránt, most a honfoglaláskor is, és minden áldozat bemutatásánál, az abból nekik járó falatokkal; hiszen Isten tisztelete nélkül, Istennek kedves szellemi és lelki háttér nélkül nem létezik egészséges és boldog társadalom sem (1-8). - Isten tehát azért gondoskodik a papokról, hogy gondoskodjon minden ember teljes életéről, már itt a földön, nemcsak a testi, hanem a lelki, szellemi szükségletekről is. - Sőt Isten a társadalom számkivetettjeit is szeme előtt tartja, de ezek felett még azokat is védi, akik nem szándékosan követtek el bűnöket, legyenek azok a bűnök bármilyen súlyosak is. A menedékvárosok Isten szabadító, bűnbocsátó irgalmát hirdették (9-15; 22-29). - Isten azonban ennél is tovább ment, Jézus Krisztusban kiterjesztette irgalmát azokra is, akik bármit követtek is el, de megbánták azt, és letették a terhet Jézus Krisztus keresztjéhez, így valóban újjá lettek.* - Ez a kegyelem azonban drága kegyelem, nem olcsó kegyelem; ezért az itt olvasható ószövetségi sorok duplán érvényesek, miszerint halállal lakoljon az, aki kezet emel a másikra (16-21; 30-34). Újjászületett ember ilyet nem tehet, de még a gondolattól is visszahőköl.
Zsidók 5,1-10 184. dicséret
* Lehet, hogy itt a földön még bűnhődniük kell azoknak, akiket tetten értek, mert a tetteink következményeit itt felelősen hordoznunk kell; - bár Isten őrizzen bennünket attól, hogy igazságtalanul hurcoljanak meg minket, noha egyikünk sem tökéletes, még a legszentebb sem az. A megbánt bűnnek azonban nincs örökkévaló következménye, a legsúlyosabb megbánt bűnnek sincs; ez az evangélium Jézus Krisztusban