bizonyság .

Nézzük részletezve az Írás tanítását, hogy kik és milyenek Isten gyermekei:

Ef 1,5  Eleve kiszemelte őket Isten

Jn 1, 12-13  Istenből születtek, aki hisznek; Tőle kapták az új életet,                             amely egyben hatalom is

Mt 5,9  békét hoznak

Róm 8,17  Isten örökösei és Jézusnak társai az örökségben

1Jn 3,1  az Atya szerettei

1Jn 3,9  bûnt nem tesznek

Ef 5,1  Kedvelt gyermekek, akik szeretetben élnek, jó illatú áldozatot mutatva be

Fil 2,15  kifogástalanok és tiszták, feddhetetlenek, akkor is, amikor bûn veszi õket körül

Lk 18,17 teljes nyitottsággal fogadják be Isten Országát

Melyik illik rád

-------------------------------------------------------

Egymásra bízva  -

Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd õt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. [...] Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is./Mt.16:19 /

Amikor mi megtértünk és elkezdtünk közibe járni, nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a megbocsátásnak. Úgy gondoltuk, hogy mi nem fogjuk egymást megbántani, nem fogunk ezután vétkezni. Aztán hallottunk olyan tanításokat, hogy a keresztények nagy ereje nem a szeretet, hanem a megbocsátás. Azóta ez nagyon elmélyült bennem, és egyik legfontosabb mondanivalóm lett: a szeretet – megbocsátás – kiengesztelődés – testvéri feddés témája.

Ezekről már sok tanítást kellett hallania egy kereszténynek. Én most csak a számomra leglényegesebbet akarom elmondani.

Úgy látom, az evangélium felebaráti vonatkozásából legnehezebb a testvéri feddést megvalósítani. Pedig ez határozott felszólítás: „Ha vétkezik ellened, menj...” Mi mégis ehelyett:

• vagy nem teszünk semmit, meg se bocsátunk, meg se fordul a fejünkben, hogy a megbocsátás túl, a kiengesztelődésen túl is lenne még valami fontos jézusi tett,
• vagy egy büszke sértett bensővel jól kiosztjuk a másikat – persze csak a testvéri feddés jézusi parancsa nevében :

Sokan nem is veszik észre a testvéri feddés parancsát – nehéz ez a dolog, nem is prédikálnak róla sokszor - inkább kibeszéljük a másik bűnét – ez viszont bevett szokás: „Ha valaki vétkezik ellened, menj és mond el mindenkinek” - áll a bibliánkban ?.../ az ember szerint sajnos /

Rossz szívvel hallgatjuk az evangéliumot. Nem is értjük meg az evangélium szellemét, és ezért nem megy ez a testvéri feddés. Mi így gondolkodunk: „Ne szóljon bele a másik az életembe, ne bántson engem a kritikáival”. Ugyanez a másik oldalról: „Most majd jól megmondom én neki, hogy milyen bűnös, hogy nem különb nálam, jól megfizetek én azért, amit tett.” Mi magunkra koncentrálunk, hogy én milyen szent vagyok; azzal törődöm, hogy engem szentnek lássanak.

Jézus mást akart: Hogy arra figyeljek, és az legyen a célom, hogy a testvéreim legyenek szentek. Miért? Az én önkritikám olyan csalfa, de a testvérek pontosan ismerik minden hibámat. Ők ki tudnak javítani. Egy-egy kölcsönös megállapodás: egymás megszentelődésén munkálkodni. Ha elhagyom a célt, hogy én mentsem meg az éltem, , akkor megtalálom az üdvösségemet: a testvéreim fognak értem tenni (én pedig értük).

Egymásra vagyunk bízva.

Ha ilyen szívvel olvasod végig Jézusnak a szeretetre, megbocsátásra, feddésre vonatkozó szavait, akkor meg fogod érteni az Õ céljait. Õ nem azt akarja, hogy te egyedüli győztesként, mindenki mást lekörözve, megérkezz a célba. Ha ezt teszed, meg fog majd állítani téged kapuban és megkérdezi tőled: „Hol vannak a testvéreim, őket hol hagytad? Hogy akarsz így bemenni?” (vö.: Mt 7,21-23)

Istennek népe van, népet választott magának. Ne egyedül érjünk hát célba, hanem együtt!  II.levTimóteus 2:22

--------------------------------------------------