---------------------------
AZ ALKALOM .
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
-----------------------------------

1 János 3,1"Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk"                                                                                                                 1 János 2,29"Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle való."                                                                                                                                               1 János 2,17"De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.".                                                                                                                                         1 János 2,15-16"Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból."

1 János 2,10

"Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak."

1 János 2,9,-"Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. ",-

-----------------------------------------------

1. Aki nem jár hitetlenek tanácsán .

Kétféle életút

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1539.

1. Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök után,

 A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében,

 És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonnyal.

2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, 

Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; 

Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.

3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák,

Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak

A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.

4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; 

Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak,

 Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert  Istennek nem kell az ő dolguk.

Marot K., 1496–1544

------------------------------------------

2. Miért zúgolódnak a pogányok?

Isten Felkentjének diadalmas uralkodása

Bourgeois L.,  Genf, 1542.

1. Miért zúgolódnak a pogányok? Mit forgatnak ő bolond elméjükben? A földi népeknek mi szándékok? Csak hiába valót űznek szívükben. E világi királyok egybegyűlnek, A fejedelmek tanácsot tartanak, Az Isten ellen erős kötést tesznek, És az ő Krisztusára támadnak.

2. Nagy fennen mondják: mit késünk ezzel? Jer, szaggasuk el ezeknek kötelét, És minden igájukat rontsuk el, Ne viseljünk többé rajtunk effélét! De az Úr Isten a magas mennyekben Csak neveti dolgukat azoknak, Csúfolja őket, ülvén szent székében, Kinek ezek semmit nem árthatnak.  

3. Szolgáljatok e hatalmas Úrnak Jámbor élettel, igaz félelemmel, Örvendezzetek ő nagy voltának, De ezek is légyenek rettegéssel: Csókoljátok e néktek küldött fiat, Hogy erősen meg ne haragudjék; El ne mulasszátok parancsolatját, Mert szörnyűképpen el kell vesznetek! 

Marot K., 1496–1544

-----------------------------------------------