Vérrel pecsételt szerződés

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.” (Mózes első könyve 17. fejezet. 7.vers)

Az Ábrahámmal történt szerződéskötés felidézése feleslegesnek tűnhet manapság, amikor sok ember nemhogy a szóbeli, de az írásos megállapodásokat is semmibe veszi, egyoldalúan kedve szerint módosítgatja gazdasági és személyes életben egyaránt.

Pedig mennyivel jobb lenne, ha mindenki megtartaná a kimondott, vagy leírt vállalásait. Így ez, mármint a körülmetélés, bár a XXI. században olyan idegennek tűnő intézkedése a Mindenhatónak, mégis komoly tanulságokkal szolgál.

Egyrészt, hogy a régi világban a szövetséget nem kötötték, hanem, amint azt a héber nyelv pontosan ki is fejezi, vágták. Ezzel is jelezve, hogy az adott szóért saját vérével, saját életével felel az ember. Anonymos Gesta Hungaroruma szerint, magyar eleink is így pecsételték meg Etelközben a törzsi szövetséget.

Másrészt, hogy a Teremtő és teremténye közötti megromlott kapcsolatot csupán vérrel lehet helyreállítani. Ezt jelképezte az áldozati rendszer, előképként, hogy Jézus a helyreállítás szerződését saját vérével pecsételi meg.

S a körülmetélés szövetségének igazi jelentősége nem annyira a külső, mint inkább a belső körülmetéltségben kellett, hogy megnyilvánuljon, ahogy olvassuk is: „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak.” (5Móz.10:16)

„Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Róm.2:28-29)

Így mikor ma Isten vérrel megpecsételt szerződésére gondolsz, ne ellenkezz, engedd, hogy kezébe vegyen és formáljon.

„És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.” (5Móz.30:6)

----------------------------

ZÁKEUS .-

Elment egyszer Zákeus, hogy Jézust meglássa,
Kicsi volt, hát felmászott egy nagy fügefára.
Mikor az Úr arra jött, így szólt fel a fára:
“Zákeus ma tehozzád térek be szállásra.”
Örvendezett Zákeus Ennek hallatára,
Hitte, hogy a bűneit az Úr megbocsátja.
Azt mondta: “Ha valamit gonoszul elvettem
Megfizetek négyszer is, hogy jóvá tehessem.”
Így szólt az Úr: “E háznak ma lett üdvössége!”
Zákeusnak szívébe Öröm szállt és béke.
Jézus jött, hogy megtartsa a bűnös világot,
Mióta Ő eljött hozzánk, én is vele járok! Domján János

ZÁKEUS VALLOMÁSA

Lukács 19:1-10.
Uram, mellőztelek.
Nem is ismertelek,
Mert sohasem volt időm,
Hogy a versenyfutást,
Mely engem is sodort,
Mint vélem: annyi mást,
Csak egy órára is
Félbeszakítanám.
Életet rendező
Szavadat hallanám.
Hajtott a vérem
És gyűlt a pénzem.
Épült a házam,
Evilági váram.
Oly nagyra épült,
Oly igen megszépült,
Hogy Istent ott fent,
Az embert itt lent
Elzárta előlem.
Saját börtönbe zárt
Rab lett belőlem.
Nyomorult lettem.
Uram, kerestelek.
Hajtott a Lélek.
Vágytalak látni,
Hallani Téged.
S amint közeledtél
Szent békességben,
Sóvárgó gyermek
Lett ott belőlem.
Inogni kezdett
Rabtartó házam.
De, hogy levessem,
De, hogy lerázzam,
Az én erőmből
Az ki nem tellett.
Kegyelmed kellett:
Uram, észrevettél.
Magadhoz fogadtál.
Házamba jöttél.
Asztalomhoz ültél.
Új szívet adtál.
Nékem, családomnak
Üdvösséget hoztál.
Hálaadásra
Felindítottál. . .
Uram, Te légy a
Családfő nálunk!
Szenteld templommá
Szívünk és házunk.
Zsugori kezemet
Ajándékozásra,
Hamis szerzemények
Visszaadására
Erősítsd meg, Uram!
Vehessék észre,
Kik engem látnak:
Ura lett Jézus
Ennek a háznak!
Győri József

--------------

ZÁKEUS

 (Lukács 19:6,9)
Az emberré válás így kezdődött:
lejött a fáról engedelmesen,
és egyszerűen Jézus mellett döntött.
Enélkül EMBER nem lehetsz te sem!
EMBER! Nem általában. Isten képe,
ki Jézusban már Istennel beszél.
Mindent megtesz, hogy szent közelségébe
jusson. Nem rejti fügefalevél.
Lemond a szégyen takargatásáról,
mert mától kezdve mindent másképp számol.
Most elszakadhat önző önmagától.
Az élő Ige által már szabad,
s azonnal örök üdvösséggé tágul
számára e páratlan pillanat.
Balog Miklós