ZÁKEUS

 (Lukács 19:3-4)
Nincs nyugta addig, míg meg nem találja
Kiről már annyi jó hír érkezett,
Ki senkit nem múltjából méreget.
‘‘Látnom kell Őt! Fel hát a fügefára!’’
Ne fedje Őt el semmi sokasága,
se testi kín, se lelki gyötrelem
– hol keserűség gyökere terem –,
se észokok sok-sok ellentmondása!
Fölülemelkedett. Kövesd e példát!
Fölülemelkedett, s elérte célját,
találkozott Vele. Ma is lehet,
‘‘hol ketten-hárman Benne együtt vannak.’’
‘‘Ki titeket hallgat, az engem hallgat…
– mondotta Ő – én véletek leszek…’’
Balog Miklós

----------------

ZÁKEUS  (Lukács 19:1-4)—„ 1--Jerikóba érkezett, és végigment a városon   2--És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,3--aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.4--Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.

Nemcsak kíváncsiságból ment a fára,
sóvárgó szükség szomjúsága fáj
szívében. Mondhatatlan bús hiány
emészti. Pénze van, de nincs barátja.
Célját vesztette benne már az élet.
Ez jelzi, hogy maga is elveszett,
halálra ítélt, mint a kiesett
madárfióka, kit nem véd a fészek,
nem védi Isten áldott közelsége.
Mert önmagával való közösségre
teremtett Ő. S ki Tőle messze tévedt,
halott. De örök életet adott
nekünk az Isten. Ám e drága Élet
Fiában van. Tehát már nem halott,
ki elfogadta Őt: megtartatott! Balog Miklós

-----------------

AZ ÜDVÖSSÉG

Lecsendesedve rád figyelni,
Uram, nincs ennél üdvösebb semmi.
Ha elnémul a földi gond, a lárma,
A menny derűjét élvezem már ma.
Mert itt kezdődik az üdvösség,
Mikor kitárul felettünk az ég,
Otthonunkba betér a Mester,
Hatalmasan szól, szeretettel:
Bűnök többé itt nem tanyáznak,
Mert ma üdvössége lett e háznak.
Gerő Sándor

-------------------------------

 

ZÁKEUS

Látni akarta!… Szólani hozzá,
Közelébe menni?… ó, dehogy is mert.
Érezte, tudta, látni is elég,
Ha szívvel nézi az áldott Mestert.
Érezte: kicsiny, por, semmi Hozzá,
De egy tekintet égig emeli,
Mert szomjas lelke az élő hitnek
Izzó tüzével színültig teli.
Tudta: hogy nem kell hazug bókoknak
Cifra rongyába bujtatni szavát.
Elég, ha látja az égi Mester
Békét sugárzó isteni arcát.
Az üdvösséghez pillanat elég!
Minden kincs érte mégis oly kevés.
De minden kincsnél gazdagabb a perc,
Ha Isten szeme reád visszanéz.
Zákeus!… Hol van a földi vagyon,
Amit gyűjtöttél?… Semmi maradt.
De hogy az Úrra vártál egykoron…
Örökké fénylik az a pillanat!
Hol van a nagyok zsíros portája?!
Dicsőség, bőség, hatalom, vagyon!
Évezredeknek kapzsi szolgái
Mennyi könnyet s vért hullattak azon!?
De tőled senki el nem vehette
A rád sugárzott égi glóriát,
Hogy vártad, vártad, vendégül láttad
Isten egyszülött szent Fiát. Kirjákné Kovács Emma

-------------------------------

450. Drága dolog az Úr Istent dicsérni

Debrecen, 1778

1. Drága dolog az Úr Istent dicsérni, Színe előtt kegyesen énekelni, Ékes dolog szent nevét magasztalni, A híveknek őelőtte szolgálni.
2. Ő gyógyít meg szomorodott szíveket, Vigasztalja az elalélt lelkeket, Ő enyhít meg sok keserűséget, Mind testi, mind lelki betegségeket.
3. Az őnéki csodálatos tanácsa, Hogy a szelídeket felmagasztalja, De a kevély gonoszokat utálja, És azokat a földig megalázza.
4. Énekeljünk néki hálaadással, Vigasságos hangicsáló szerszámmal: Beszélgessünk e mi kegyes Urunkkal, Magasztalván őtet imádságunkkal.
5. Dicsérd azért, Jeruzsálem, Uradat! Keresztyénség, magasztald Megváltódat! Áldjad, Sion, mennyei királyodat! Híveknek serege, te szent Atyádat!
Skarica Máté, 1544-1591

451. A 256. dicséret dallamára: Irgalmazz, Úr Isten.

1. Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek, Vége, hossza nincsen kegyelmességednek; Azért magasztallak felette mindennek, Mert hiszen én lelkem te igéretednek.
2. Kiáltásom, Uram, tőled el nem vetéd, Az én nyavalyámat csak te magad nézéd; Atyai voltodat rajtam éreztetéd, Irgalmasságodat mikor megjelentéd.
3. A pokol torkából te kiszabaditál, És az én lelkemben engem megnyugtattál, Te igéreteddel mikoron biztattál, Fiad által ismét fiaddá fogadtál.
4. Kész mindenha lelkem néked énekelni, Mind e világ előtt rólad vallást tenni, Sok jótételidért néked hálát adni, Örökkön örökké tégedet dicsérni.