2 Mózes 4:12,- Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.

Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólni, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik.

Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is.  C. H. Spurgeon  

-------------------------------

Ézsaiás 33:15-16,-Aki igazságban jár (igazságosan él) és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, (nem fogad el megvesztegetést) aki füleit bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.

„ Krisztus soha sem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű munka. Nemes, hibátlan jellemet senki sem örökölhet, s nem juthatunk hozzá véletlenül. Nemes jellemet csakis erőfeszítésekkel, Jézus Krisztus érdeme és kegyelme által nyerhetünk. Isten adja a képességeinket, de jellemünket magunk formáljuk. Ez pedig kemény, szigorú küzdelmet jelent énünkkel szemben. Bátran és folytonosan szembe kell szállnunk öröklött hajlamainkkal. Állandóan szigorúan bírálnunk kell önmagunkat, s nem szabad megtűrnünk egyetlen rossz tulajdonságot sem.

Ne állítsa senki, hogy nem orvosolhatja jellembeli fogyatékosságait. Ha erre a következtetésre jutsz, biztosan nem fogod elnyerni az élet koronáját. A kudarc okát saját magadban keresd. Ha nem akarsz, nem győzhetsz. Az igazi nehézséget a meg nem szentelt, romlott szív okozza, mert nem akar Istennek engedelmeskedni.

Ha hibáztál is, mégis győzhetsz, ha felismered hibáidat, s intő jelül tekinted azokat. Így változtathatod botlásaidat győzelemmé, dicsőítheted Megváltódat, s ellenséged megfutamodik.

Az Isten képmására alkotott jellem az egyedüli kincs, amelyet magunkkal vihetünk az öröklétbe. Akik itt Krisztus tanításai szerint élnek, minden isteni jellemvonást magukkal visznek a mennyei hajlékba. A mennyben pedig folyamatosan tökéletesedünk majd. Milyen fontos tehát, hogy itt, ebben az életben az isteni mintára alakítsuk jellemünket.” 

E.G.White: Üzenet az ifjúságnak (A győzelem felé című fejezetből)  

---------------------------------------

            Filippiekhez 1:9-11,- És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben.

Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára:

Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.

Ki kezdje el?

A lelkész kertje hűvös sarkába húzódva olvasgatott, amikor hirtelen ott állt előtte Laci, fia gyermekkori barátja, azóta kétgyerekes mérnök.

- Áldás, békesség! Bocsánat, ha zavarom, nyitva volt a kapu. Ide mindig bejövök, mint régen.

- Ennek örülök Laci, mindjárt jön a fiam.

A látogató lezökkent a másik kerti székre és olyan mélyet sóhajtott, hogy az idős lelkész akaratlanul megkérdezte:

- Sokat dolgozol? Fáradt vagy?

- Fáradt – némi hallgatás után hozzátette – legbelül.

Néhány rövid mondat után rátért, mi nyomja a szívét, legbelül. Névnapjára a felesége kezébe adott valami szépen csomagolt bigyulát, és azt mondta: Isten éltessen, kezet rázott vele, mint a főnöke az irodában. Kibotorkált a kertbe, a kutya a nyakába ugrott, és végig nyalta a képét.

- Legalább megcsókolt valaki. – Kínosan felnevetett, de megpárásodott a szeme.

- Sokat vagy távol? Ez a baj?

Laci felemelt a földről egy fehéren erezett kavicsot s tenyerén a lelkész elé tartotta:

- Ilyen hideg az asszony, mint ez a kő. - Ujjai görcsösen szorították a tenyeréhez, úgy folytatta – ezért utazom annyit, nem kedvtelésből. Azzal aki mellettem ül a gépen, bárki legyen az, mindig tudok beszélgetni. Másokkal is. A feleségemmel soha. Ha messziről érkezem és hozok neki valamit, hűvösen biccent, jól nevelten megköszöni. Olykor meg sem nézi. Enni ad, valamit mond a gyerekekről, aztán visszanéz szobája ajtajából, ezt mondja: Szia -, és reggelig nem látom.

- Mikor némultatok el így?

- Sosem volt bőbeszédű, de most messzebb él tőlem, mint a Szíriusz.

Az idős lelkész akaratlanul is a férfi kezét figyelte, ahogy ujjai között forgatta a kavicsot.

- Átvennéd a másik kezedbe?

- Bocsásson meg, ha ideges vagyok, mindig babrálok valamivel. – El akarta dobni a kavicsot.

- Várj, vedd a másik kezedbe!

A férfi zavartan engedelmeskedett.

- Ugye most melegebb, mint amikor felvetted?

- Melegebb a tenyeremtől.

- Attól. Próbáld meg fiam ezt a feleségeddel is, hátha felmelegszik. Ismered Assisi Ferenc imáját?

- Ismerem. „Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”

Laci lassan felállt. Pár percig még nézte a tenyerében a kavicsot.

- Most megyek.

- Nem várod meg a fiamat?

- Most nem. Inkább hazamegyek.

- Melegíteni?

- Melegíteni. Gyökössy Endre nyomán 

---------------------------------------------

Galátziabeliek 6:1-2,- Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.  Melyikünkkel nem fordult még elő, hogy bűnt követett volna el? Ha ilyenkor szidás, kiabálás, esetleg verés a büntetés, akkor ez bizony ritkán vezet a megbánáshoz, sokkal inkább a megkeményedéshez. Pál apostol nem véletlenül hívja fel a figyelmet arra, hogyan bánjunk azzal, aki hibát követ el. Az útbaigazítás a helyes út megmutatása, a helyes viselkedés bemutatása, és nem elitélése ilyenkor az egyedüli járható út. Ha nem tudunk így szólni, akkor jobb, ha hallgatunk! Milyen hamar meglátjuk a másik hibáját, milyen hamar észrevesszük, ha a másik téved. De mit érzünk ilyenkor? Kárörömöt, haragot, indulatosak vagyunk, vagy szomorúak? Tudunk-e együtt sírni a másikkal elkövetett bűne miatt, vagy inkább még mi is „belerúgunk” egyet? Ha a mi viselkedésünk helytelen ilyenkor, mert szidjuk, korholjuk, vagy talán még meg is verjük a másikat, nem vagyunk különbek nála, mi magunk is bűnt követünk el. Ez nem azt jelenti, hogy hunyjunk szemet felette, ne szóljunk, ha hibát látunk, hanem a mentő szeretet nyelvén, szelíden, fájdalommal, együtt érezve szóljunk, még ha azt a bűnt már százszor is elkövette, nekünk szelíden és szeretettel kell őt figyelmeztetnünk. Így hordozzuk egymás terhét, mert neki sem könnyebb megszabadulni egy rossz tulajdonságától, mint nekem, csak neki talán másiktól kell, amit én könnyen legyőztem, vagy azzal nekem nem is kellett küzdenem.

------------------------------------------